Gilmore Girls: A Year In The Life

Mindig szerettem a romantikus könyveket és filmeket, az egyik kedvencem tévé filmem például a Büszkeség és balítélet, persze a BBC verzió. A Gilmore Girls mégis évekig elkerült, már jóval a befejezése után jutott el hozzám.

Ebben nagy szerepe volt egyébként a szörnyű magyar cím fordításnak is. A Szívek szállodája inkább elijesztett, valami csöpögős brazil szappanoperát sejtetett. Zsófi nézte az  anyukájával mikor még nem éltünk együtt azt hiszem, egyszer náluk láttam egy epizódot. Az tetszett, később aztán szépen megszereztük az összeset és végignéztük. Nagyon megszerettem a sorozatot, nem sokkal később felmerült, hogy szívesen néznénk újra, de az valahogy nem ment, talán túl korai volt még, nem tudom.

Szóval, amikor tavaly felreppent a hír, hogy jön az új Gilmore Girls nagy izgalommal vártam. Amint elérhető volt meg is szereztem, aztán jött a várakozás a feliratra. Az első epizódhoz viszonylag hamar érkezett a felirat és el is kezdtük nézni. Persze az ember félve ül le egy folytatáshoz és a Gilmore Girls új évada esetében ez a félelem nem is volt alaptalan. A legfőbb baj ugyanis már a téli epizódnál kibukott: túl hosszú lett. A másfél órás játékidő, ami gyakorlatilag egy normál mozifilmmel egyezik nem működik a sorozatnál. Nagyon elhúzva, hónapokig tartott amíg végignéztük, néha feldarabolva a részeket, a négy epizódot.

Bár a hangulat hozta a már megszokott élményt, de állandóan leült a történet és újra kellett indulnia. Töltelék jelenetek garmadával voltak mind a négy részben és sokszor volt az az érzésem, hogy egyes szereplők csak azért kaptak jeleneteket, hogy ők is szerepelhessenek újra. Szóval vontatott lett az új Gilmore Girls, ami az eredeti évadokra egyáltalán nem volt jellemző. Amikor viszont jó volt, akkor nagyon jó volt éppen ezért gondolom, hogy a rövidebb formátum jobban állt volna neki. Négy 60 perces, vagy maximum hat 30-40 perces epizód sokkal jobb lett volna.

Tíz év telt el a sorozatban is, ez jó döntés volt, hogy nem igyekeztek onnan vagy közelebbről folytatni, mint ahol lezárták. A tíz év alatt igazán sok minden nem változott mégse, leszámítva a nagyapa figura halálát, ami a színész halála miatt egyértelmű volt. Ezt egyébként ügyesen építették bele a filmbe.

A legjobb rész Lorelai és Emily újabb harca és kibékülése, ami erősen épített a fent említett gyászos szálra. Gyenge volt a Luke-Lorelai kapcsolatról szóló sztori. Olyan, mint volt, nem haladt előre semmit, néha nehéz elképzelni mit csináltak ezek 10 évig.

És aztán Rory. A legfiatalabb Gilmore lány már az alap sorozatban is egy ellenszenves és elkényeztetett figura volt, hát ebben nem változott semmit most sem. Sikertelen és ugyanúgy nem képes harcolni az életéért, ahogy korábban. Mindez a kis és nagykamasz éveiben még elment, mostmár szimplán határtalanul ellenszenves.

Ez a négy epizód így nem jó semmire. Ezt folytatni kéne és levonni a tanulságokat ebből az újrakezdésből. Újragondolni a hosszt, a történetet és egy olyan folytatást írni hozzá, ami nem csak a nosztalgiára épít, mert benne van a színészekben, az íróban a lehetőség.

Ja és ezt a teljes ámokfutást a szürreális jelenetekkel felejtsék el. A musical és a Rory felrázására előkerülő gazdag négyes bohóckodása a sorozat mélypontjai voltak.

Érdekesen indult az első, a téli epizód, amit egy szörnyű megokolatlan tavasz és nyár követett, de az ősz megmentette a bukástól a sorozatot. Három csillag, többet nem érdemel, de folytatás kéne neki.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.