Csendesen elszaladt a nyár

A múlt hétvégén, ahogy ezt már írtam is egy másik fotónál, Bélatelepen voltam. Bandival mentünk le játszani az éves bridzstalálkozón, persze azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd nagyokat fürdünk is.

A csalfa augusztusi időjárás azonban nem kedvezett ennek a tervünknek, ugyan kétszer is megpróbálkoztunk a vízzel, de túl hűsnek bizonyult. Viszont vasárnap reggel sétáltunk egy nagyot, vállunkra vetett törülközőkkel a strandokon. Hogy hátha. Nagyon szép séta volt, ahogy a csatolt fotón is látszik a víz kék tükörként simult ki egészen Badacsonyig. Amíg őrült japán turistaként készítettem az újabb és újabb képeket azt figyeltem, hogy idén nyáron milyen hamar jött el az a csendes váltása az évszakoknak, amit elsőnek a Balatont jól ismerő helyi erők vesznek észre.

Hiába van még meleg, sőt lehet, hogy a nyár még vissza is fog robbanni, hogy mindenki egy utolsó nagyot pancsoljon az iskola kezdés előtt, de a napfény már elárulja, hogy ez egyáltalán nem nyár, hanem igazi ősz. Éles és egyre laposabb a napsugár, a korán kelők már harmatot találnak a füvön és néha könnyű köd is van. Tinikoromban ilyenkor mindig melankolikusra fordult a hangulatom, mert tudtam, hogy ez már a remek nyár, a vakáció vége, az utolsó szakasz, amikor a haverok elkezdenek készülődni, az üdülő táborok épületei kiürülnek, a szemközti kis bolt már nem rendel pótlást az egyre jobban lefogyó polcokra.

A nyár vége. Ez az a hangulat, amit a keresőn keresztül megláttam. Szép és szomorú, de főleg nagyon nosztalgikus.

Reklám (x)

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.