2016: új év, új tervek, újévi fogadalmak

Már több, mint 20 órája 2016 van, ami azt jelenti, hogy a múlt évi listám már hivatalosan is bukó.

Persze nem meglepő, de van pár pontja, amik meglehettek volna. Például az olvasmánylista, amit felírtam magamnak csúnyán átalakult menet közben, annak köszönhetően, hogy a költözésnél nyolc hónapra (plusz még egyre) elcsomagoltuk a könyveket. Így aztán főleg az év közben kapott ajándék regényeket és a tabletre letöltött ebookokat olvastam. Mindjárt befejezem például a Tűz és Jég dala 5. kötetét. A harmadiktól kezdve már a sztori miatt tartok csak ki, piszok idegesítő könyvek.

A múlt év főleg a költözésről, lakás eladásról, felújításról szólt. No meg a gyászról. Irtó hülye év lett volna, ha közben nem dobja fel az egészet a két gyerek. Zsófi és én is rámentünk eléggé lelkileg és fizikailag is az egészre, de Cili és Dávid olyan szépen és aranyosan fejlődik, rengeteg örömet hoztak, szinte egyedül, az életünkbe. Az egész csak miattuk maradt egyáltalán értékelhető.

Pedig velük se könnyű. Én nagyon tartottam Dávidtól, hogy mennyire tudok majd apaképként megfelelni egy fiúnak, úgy tűnik eddig jól megy a dolog, jól kijövünk, előbb mondta, hogy apaaa, mint, hogy anyaaa. Sokat vagyunk együtt, kisautózunk, velem eszik, mostanában elkezdtünk birkózni-hemperegni. Ez az, amit Cilivel sosem lehetett.

Cili meg egy tünemény. Olyan gyönyörű-légies kislány, hogy nem bírok betelni vele. Emellett ritka nehéz természet, amit csak a humora és a természetes kedvessége ellensúlyoz. Nagyon sok konfliktusunk van vele, mert ő szereti a drámát, gyakorlatilag megteremti és kikényszeríti az állandó veszekedést. Piszok nehéz dolog ez.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.