Új idők jönnek, Kovács úr mi lesz?

Három nap után kezdek belerázódni az új munkahelybe, az új irodába. Borzasztóan más ez, mint az elmúlt nyolc évben megszokott és ahogy ez a blog már nemegyszer tanúsította én nehezen veszem a váltásokat. :)

Talán ennek köszönhető az elmúlt nyolc év a Nagyszőllős utcában.

Nagyon izgalmas kizökkenni a megszokott kerékvágásból, meg nagyon ijesztő is sokszor. Az első munkám annyira más, mint azok, amiket az elmúlt években összeraktam! Ez nem is honlap ez egy webapplikáció, amihez eddig nem igen volt még szerencsém.

A legnagyobb rácsodálkozás ott volt, amikor rájöttem, hogy amiről nemrég a Somlai-Fischer Ádám beszélt a Prezis előadáson milyen rohadtul igaz: programozni egyszerű és örömteli dolog. És ezzel párhuzamosan arra jöttem rá, hogy mennyire beszarian és visszafogottan nyúltunk hozzá az új fejlesztésekhez a korábbi melómban. Ott szoptunk azzal a széthackelt OsCommerce vázzal és nem értem, hogy minek.

Itt van ez a webapp, amin most dolgozom, nem tud sokkal kevesebbet, mint a nyamvadék vasútmodell webáruház, de 12 fájlban le van rendezve minden. Adatbázis táblából sincs 20, csak 4. Amikor neki kellett látnom újradrótozni az egészet két nap alatt sikerült átlátnom, átformálnom és csak egyszer csináltam végtelen ciklust. :)

Persze holnap ugrik a majom a vízbe, amikor megpróbálom átadni a programozónak, hogy innentől ő vacakoljon a saját részével, mert részemről elfogytak a tennivalók a listában.

Kezdem felderíteni a környezetemet is. Az irodába három nagy szobán keresztül vezet az út, ahol főleg középkorú nők telefonálnak, rohadt nagy call-center van itt. Velük ebédeltem tegnap és ma mikor jöttem visszafelé az udvarról odaintettek, hogy egyek egy konyakmeggyet velük, még a nevem is tudták, amit én gyakorlatilag senkiről nem mondhatok szinte el. :P

Szóval lassan átzökkenek, ami jó dolog. Kezdem élvezni.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.