

Miután a Tisza megkezdte a NER működésének további felhasználását és úgy döntött, hogy a cél szentesíti az eszközt, tehát minden jogállamisági aggályt félre lehet tenni a nagyobb jóért ki is jelölték az első célpontot, a Sulyok izé… Tamást (nem, most már nem nézem meg, mert ennyit sem érdemel). De most ne azon vekengjünk, hogy jó…

Tudom, hogy éppen az a nagy sláger, hogy temessünk árkokat, pátyolgassuk a gyászban vergődő Fideszes lelkeket. Na, de héhó! Mi a faszért tennénk ezt? Nem kell rugdosni őket, nyilván, hiszen ember embernek ne legyen farkasa, de azért az nagyon rossz iránynak tűnik, hogy keblünkre ölelünk mindenkit. De akár csak annyi is, hogy asszisztálunk a kimosakodásukhoz.…

Hát úgy tűnik, hogy ráfordultunk a választási célegyenesre. Elkezdtek előjönni az árnyékból vagy sötétből azok az emberek, akik elmondják, – nagyon dícséretre méltóan – hogy miként is működik a Fidesz. Lop, csal, hazudik. A múlt héten már megírtam, hogy ez most nagy meglepetés mindazoknak, akik nem voltak hajlandóak figyelni az elmúlt 16 évben. Helló, ebben…

Divatos a buborékhasonlat a közéletben. Mindenki buborékokban él, a hatalmon levőknek pedig érdeke ezeket a buborékokat építeni, fenntartani. Egyébként nem rossz hasonlat, mindenki fújt szappanbuborékot gyerekként, nő, összetapad, néha kipukkad, szétválik, egyesül. Érzékeny, finom konstrukció, arra halad, amerre a szél fújja.

A héten nagy port kavart fel, hogy mennyivel előzi a Tisza a Fideszt, ami kicsit felülírta a korábbi témát, hogy kinek lenne szabad egyáltalán elindulni a választásokon.

A f*szom, hát nem rohadt idegesítően néz ez ki így? Írd le, mond ki, ne szégyelld! Úgyis mindenki megérti.

Hol marad el a szenny? Jó két éve azt hallgatjuk, akár fideszes szimpatizánsok, akár a Fidesszel szemben álló polgárok vagyunk, hogy minden idők legvéresebb, legmocskosabb, legundorítóbb kampánya jön. Bélben és becstelenségben fog mindenki gázolni, fekete bűzhödt fekáliaként ömlik majd a sajtóból a szenny. Ehhez képest én nem tudom, mikor volt ennyire érdektelen kampány. Látni, hogy…

Nyolcvanegy nap van hátra a választásokig. Ez lesz az első olyan alkalom a rendszerváltás óta, amikor a parlamentbe jutásra esélyes formációk mindegyike – legalábbis retorikájában – a jobboldalon áll.
Nagyon viccesek az Orbán amerikai megállapodásairól készült másnapi vélemények, amiben kiderül, hogy valójában mit sikerült intézni. Az kevésbé mulatságos, hogy a szavazók túlnyomóan nagy részéhez még az aznapi, nem helyreigazított verzió jutott csak el: a legnagyobb aduászt a (csökkentett) rezsicsökkentést az ország atyja megvédte. Nyert. Nem kicsit nagyon. A felszabadult mulatság alapja persze az, hogy…

Kell-e így a Sziget? Kell-e így a Tisza?