

Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.

Kint voltam pénteken az Országház előtt, részeként annak a nem túl sok embernek, akik még – ki nem mondva, de – utoljára elmentek lezárni a tanárok és oktatás vs. NER vitát. Nagyon-nagyon régi történet ez, nem is tudom hirtelen mikor voltak a kockás inges tüntetések, de annak van most vége. Valójában érthetetlen számomra, hogy mi értelme…

Hülye dolog ez, hogy sikerült valamit megcsinálnia a társadalomnak amire nagyon bíztattam aztán arra kell rájönni, hogy ez még így is kevés. Kétezer-tizenhatban arról írtam, hogy a szülőknek ki kell állni a tanárok mellett, támogatniuk kell a sztrájkjukat. És megtörtént, sőt nem csak a szülők még a diákok is kiálltak a tanítók és tanárok védelmében.…

A nyár egyik visszatérő élménye, hogy nem is annyira hülyének kinéző arcok megdöbbenve mondogatják, hogy ezt, ami most jön nem is tudták elképzelni. Hahó, Balfaszkáim, hol éltetek az elmúlt 12 évben?

A sztrájk a munkavállaló legerősebb fegyvere. A szakszervezet a munkavállaló védőhálója. Magyarországon az egyik már törvényesen nem létezik, a másik pedig évtizedek alatt sem erősödött meg. És ez a mi hibánk, de még tehetünk érte.
Nagy mázli, hogy ezen a héten full szabadságot kaptunk a melóban, mert a digitális oktatás jegyében reggel óta tanulok a lányommal. (A feleségem lázas, szóval egyedül vagyok hármukra.) Amíg főztem a vakondról tanultam meg egy csomó újdonságot. Reggel a hármas szorzótábla volt soron. És így tovább. Szóval, aki kitalálta, hogy dolgozz és taníts otthonról egyszerre…

A jelenlegi politika-, véleményformáló elit nagy része mélységesen műveletlen, vállalhatatlanul kisstílű és semmilyen látóköre nincsen.
A magyar oktatás helyzetére remek példa, hogy két kolléga az egyikük lányának hetedikes matek dolgozat feladatsorait próbálja fél napja értelmezni, megoldani. Néha négyen állunk a feladatok felett és kurvaanyázunk.
Sosem voltam az az ember, aki feltétlenül hisz a szervezett oktatásban. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy sosem értem meg miért nem mernek próbálkozni az emberek? Én mindent, amit tudok úgy tanultam meg, hogy próbálkoztam.

Az elmúlt hetekben sikerült átállni az új napi ritmusra, az iskolakezdés alaposan felforgatta az életünket. Korán kelés, korán fekvés, rohangálás a városban, hogy mindenki időben bejusson ahová kell és aztán hazaérjen. Az iskola kezdés persze nem csak az időnket forgatta fel, hanem a pénztárcára is súlyos ütéseket mért. Miközben nap, mint nap azt olvassuk, hogy…