
Elég szomorú nap ez a mai, pedig úgy tűnik, hogy a józan ész győzedelmeskedett az acsargás felett. Leszavazták Orbán Viktor alkotmánymódosítását. Hárman.
Cili ünnepi vacsoráját fogyasztjuk (Cili kérésére kínait). Dávid felkap egy darab tésztát, elkezd vele hadonászni, és azzal a lendülettel beletúrja az apja orrába. Ezen én (szégyellem), de röhögök, mire Cili nevetve a két kezébe fogja az arcomat: – Anya! Térj magadhoz! #cilimondta

Nem igazán számítottam válaszra az e-mailekre amiket a hét elején küldtem a strand fái ügyében, de legnagyobb meglepetésemre ma reggel a Facebook Messenger csipogott és a Fonyódi Városfejlesztés és Városüzemeltetés volt a túlfélen.
„- Anya, töjtént egy nagy baj a wc-vel. – Mi baj történt? – Háát… tele van tömködve wc papíjjal.” #cilimondta

A bélatelepi strandot is elérte az új divathullám és tarra vágták a fákat egy jó részen. Már ez is dühítő, de attól félek, hogy csak előkészítik a terepet ahhoz, hogy új tóparti telkeket hasítsanak ki a közterületből.
– Anya, jajzolsz nekem egy kijálylányt? – Persze. – elkezdem, mèg közel sem vagyok készen, Cili morog: – Hát… ez… kicsit nem olyan… – Várjál, még nincs készen. … – Aha, na, ez jobb lett, mint jégen. -lelkesítő hangon – Ügyes vagy, megtanultad! #cilimondta

A kis kedvencek titkos élete aranyos film, megmarad a mesénél és nincsen tele olyan kiszólásokkal, amik nem a gyerekeknek, hanem az őket kísérő felnőtteknek szólnak. És ez tetszett. Nincs másfél órás a film, ami nagyon jó, tekintettel a célközönség türelmi faktorára és húgyhólyag méretére. A kukorica és az üdítő remekül kitart a végéig, az én…
„- Anya, ez a lakásbicikli el tud indulni?” #cilimondta

Az elmúlt években a munkám egyik legfontosabb része az éves Temofesztre készülés volt. Már a Creative Slave-en is írtam róla, de azóta is, minden évben fotózok és búsongok erről a vasútmodellező rendezvényről itt az oriandras.hu blogon is. Idén a Temofeszt már egyáltalán nem volt a munkám része, de érdekelt, hogy vajon milyen ha civilként mész…

Tizenévesen még arra készültem, hogy rajz művész leszek. Mindenhova pasztel krétákkal mentem és amit lehetett meg is örökítettem. Ma sokkal jobban tetszenek a rajzaim, mint akkor, de visszatekintve is úgy látom, hogy életem legbölcsebb döntéseinek egyike volt amikor elengedtem a rajzolást. Nem voltam jó benne. Viszont nem is olyan régen Apu beállított egy csomó mappával,…