
– Menjél már Cili, légyszíves! Nem igaz, hogy miért kell könyörögni! – Én nem könyöjgök! Csak megyek…
Cili: Nézd Apa, mijez a kenguju fején? Én: Az nem a feje, az a farka. Cili: De! Az a feje. Ez a fajka. – mutat a kenguru lábára Én: A kenguru anatómiáról még van mit tanulnod. Cili: Igen. Akkor mossuk je gyojsan.
Sorok arról, hogy nekem mit jelent az: apának lenni.
Cili lenget egy papírdarabot Dávid előtt, aki persze rástartol. Cili elrántja előle. – Nem Dájid, nem szabad megfogni! Ez apujé! – Csak Te foghatod meg, vagy hogy van ez?! – Igen, csak én. Mejt én sokat teszek a tisztább föjdéjt.
A diétát 52 napja csinálom és sikerült olyan súlyt elérnem, amit már több, mint 10 éve meghaladtam. Jó érzés!
Van két szép gyerekem és egy feleségem, akikkel ismerjük egymást. Ha együtt vagyunk, akkor túlnyomórészt békében élünk együtt és nem egymás mellett négyen, mi a bezzegapu, a bezzegannyu meg a bezzeggyerekek.
A hosszú hétvége napló-blogja, első rész.
– Egyedüj játszom, de majd szójok, hogy vajaki jöjjön, mejt egyedüj nem tudok bíjni magammaj.
Apja: – Cili, mit szeretnél majd karácsonyra? Cili: – Még egy Dájidot! Cuki. De nem. 🙂