
Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor már jó egy éve szeretnék egy táblagépet. Nagyon ritkán jutottam ilyen eszköz közelébe és alapvetően nem éreztem a hiányát sokáig, de egy ideje két dolog miatt is vágytam rá: Hiányzott az eszköztáramból a tablet képernyő. Mikor honlapot készítettem mindenféle emulátorokkal pótoltam, amik nem voltak 100% hatékonyak. A célhardver-célszoftver koncepció…
Mostanában a lányom sokszor azt játsza, hogy ő Pluto (vagy Goofy, netán Minnie). Cili felül a wc-re, elégedetten elvackol: – A kutyák bijibe szoktak pisijni, most inkább Cili vagyok. UPDATE: Pár órával késöbb. Áll a kádban, figyeli, ahogy készítem neki a fogkefét és a poharat. – Most játszuk azt, hogy én vagyok a Goofy és…

A Dukan-diéta, mint olvashattad működik. Mankót ad, új életvitelt és ha hajlandó vagy alkalmazkodni jól-rosszul, akkor sikered lesz.
Nana: – Cilike, képzeld el, van rántott husi. Cili: – Jántotthusiiii! Hujjáá!! (ugrál, tapsikol) Nana: – Kérsz? Cili: – Nem.
Fekszünk az ágyon, mesét olvasok Cilinek, Dávid csörgőt ráz mellettünk. Egyszer csak eldobja a csörgőt és rástartol a könyvre. Már nyúl érte, mire Cili elhúzza a könyvet ès felkiált: – Jaj! Megpillantotta!
Én: – Cili, ki altasson? Apu, vagy én? Cili: – őőő… Apuci. Mejt ő mindig a majackákat meséji. (Ránéz az apjára) Mejt te ilyen okos vagy, ugye?
Blogot írni sokféle indíttatásból lehet. Én általában előre vázlatolom a bejegyzéseket, formázgatom őket, többször módosítom. Néha azonban hirtelen felindulásból születik meg egy-egy, mint most is.
Rajzolunk a fekete táblára Cilivel, a második hóemberemet törli le a szivaccsal. – Neem, most csíkokat jajzojunk! – Így? – kérdem és húzok párat a krétával – Igen. Öjüjök, hogy végje megtanujtad!
– Dájid! Te nehéz nő jagy… azt tudod… ! – Jaaaj, milyen szép body-ja jan! Ilyet még nem is játtam! És milyen ajanyos gömbölyű kisbaba! Én: – Cilike, mostmár menni kéne fürdeni! – De… Azt mondtad, hogy soha többet nem kejj füjdeni! – Mikor mondtam én ilyet? – Hát… Most!
Cilike a céges blogban