-
Terry Pratchett: A mágia színe (Korongvilág I.)
Terry Pratchett a szerepjátékos, fantasyn felnőtt generációm Wodehouse-a. Nem vagyok meglepve, hogy A mágia színe értékelései között a Molyon rengeteg közepes vagy olyan található, ami azt írta, hogy nem tetszett igazán neki a könyv.
-
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Élni is nehéz, meghalni se könnyű. Ovénak legalábbis nem sikerül az öngyilkosság, mert bár akkurátusan eltervez mindent, valaki mindig betoppan az életébe és öntudatlanul megakadályozza benne. Hol utánfutóval kéne tolatni, hol a kórházba kell vinni valakit, és Ove bár morogva és tüskésen, de mindig elhalasztja az öngyilkosságát. Ráér holnap is, hiszen ha valamit csinál, akkor…
-
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Azt el kell mondanom, hogy a középszerű lektűr egy elevenbe vágóan pontos kritika. Ez a könyv nem több és nem kevesebb.
-
Hanula Zsolt: A világ legbefolyásosabb emberei – ahogy az anno a PC Guruban megjelent (majdnem)
A világ legbefolyásosabb emberei nem politikusokról, háttérhatalomként működő milliárdosokról szól, hanem a korai számítógépjáték fejlesztés nagyágyúiról. Programozókról, játék fejlesztőkről, történet írókról, filmesekről és cégekről.
-
Jordán Tamás: Hátrametszés (Az életem, tétre, helyre, befutóra)
A Hátrametszés egy összecsapott könyv, nagyon hiányzik belőle egy jó szerkesztő, de az is lehet, hogy inkább nem Jordán Tamásnak kellett volna megírnia.
-
Szabó T. Anna – Törésteszt
Furcsa kötet a Törésteszt, váltakozó hosszúságú írások követik egymást benne, ami csak tetézi az egész könyvből áradó zaklatottságot.
-
A harcos – A Setét torony 1. (Stephen King)
Hogy jó könyv-e A harcos, a Setét torony sorozat első kötete az kérdés. Nem életem könyve, mégis felfaltam. Hiányokat hagyott bennem mégse tudom lehúzni.
-
Carl Sargent-Marc Gascoigne: Véres utcák
Hasfelmetsző Jack megunhatatlan története a Shadowrun angol világában, talán így lehetne a legtömörebben összefoglalni a Véres utcák történetét.
-
A kertbérlő (The Lady in the Van)
Ne várj nagy drámát, kicsattanó humort vagy túl mély mondanivalót, a kertbérlő egy megtörtént eseményeket egyszerűen, élvezetesen feldolgozó film.
-
Az 5 kedvenc könyvem 2016-ban
Nehéz dolog toplistákat készíteni könyvekről, hiszen olyan sokfélét olvasok, hogy nehéz objektíven összehasonlítani őket. Így aztán úgy döntöttem, hogy teljesen szubjektív szempontok alapján rostálok. Íme az 5 kedvenc könyvem 2016-ból.
Címke: Könyv
-
Se nem jogos, se nem szimpatikus
Nem akarok hosszan írni erről a témáról, de azt gondolom, hogy egy rövid gondolatot azért megér Magyar Péter telefonhajigálós ügye.
-
A dekadencia irt ki minket, nem az AI
Az elmúlt hetekben megint felerősödött az AI-hisztéria. A pánik szerintem átlátszó: a milliárdos veszteségekkel küzdő technológiai szektornak most pont jól jön, közvetlenül a nagy tőzsdei belépések előtt. Kb. ennyit is érdemelne a hírverés, de miközben mindenki a világvégétől retteg, elmegyünk a valódi probléma mellett. Az emberiséget középtávon nem a géplázadás fogja válságba sodorni, hanem egy…
-
Nyár. Balaton. Szabadság.
Nekem piszok nagy szerencsém van, mert születésem óta a nyár szabadságot jelent. A nyár a Balatont jelenti. A poros utat a kettes strandra. A sok ismerőst. Kerti partikat. A hosszú (be)úszásokat a Badacsony felé, aztán a hátamra fordulva a távoli part kémlelését. A fűzfákat, a fürdőző embereket. Gyerekként ez a nyár végtelen volt. Barátokkal és…
-
Ilyen volt a politika: abszolút augusztus! Hőség! Válság! Bohócok!
A nyár vége kíméletlenül felfedte a Tisza kétarcúságát. Egyrészt az abszolút filmszínháznak hívott sudribunkóság túlpörgetését, másrészt a kétségtelen kormányzóképességet és azokat a remek politikai reflexeket, amikkel az energiakrízist kezelték. Sajnos az ország középtávú kilátásairól még mindig nincs fogalmunk – csak remélni tudjuk, hogy nekik azért legalább van.
-
Ötszáz év Mohács
Ma van a mohácsi csatavesztés ötszázadik évfordulója. Ma van az első olyan évforduló, amikor a magyar társadalom – és főleg a tudomány – végre objektíven próbál viszonyulni ehhez a sorsfordító eseményhez. Korábban – milyen ismerős – minden rendszer, minden túlélő az aktuális politikai céljai érdekében magyarázta a csatát, annak előzményeit és „utózmányait”.
-
Ilyen volt a politika: tetőzik a Tisza, kiszárad a Duna
Berobbant a nyár, de a politikában nincs idén nyári szünet. Hiperkommunikáció, hőkupola, kínai ex-külügyér, apadó Tisza, köztársasági elnök és közmédia nélküli ország, ahol lassan áram sincsen.
-
Ilyen volt a politika: júniusban vége van a mézesheteknek
Oké, én jeleztem már korábban, hogy úgy készülök: maradok ellenzékben. Az elmúlt időszakban túlnyomórészt olyan dolgok történtek, amik egész jó irányba mentek. Sajnos így az új kormány ötvenedik napja környékén kiderült, hogy nincs kolbászból a kerítés. Ez sejthető volt jó előre.
-
Lusta nosztalgiázás
Lebegek a Balaton tetején a hátamat kellemesen hűsíti a víz, az arcomat és a hasamat kellemetlenül perzseli a június közepi kánikula. Valami szuper El Nin̄o van idén, sosenemvolt még ilyen, mióta meteorológia létezik. Többször megnéztem már, mi ez az El Nin̄o, de gyenge vagyok és újra meg újra elfelejtem. Valószínűleg nem kéne, de az rémlik,…
-
Kegyesen megengedem, hogy nálam vásárolj!
Sok minden megváltozott hangulatilag az országban, de azért egyik pillanatról a másikra nem múlnak el a beidegződések. Az egyik legidegesítőbb az aránytévesztés, amit a kereskedők hajlamosak a vásárlókkal kapcsolatban érezni.
-
Ilyen volt a politika: májusi eufória
Ugyan az április közepi választás után kitört eufória csillapodott mostanra, de május közepéig még bőven kitartott. Közben Magyar Péter miniszterelnökként gyakorlatilag semmit nem változott a kampányhoz képest: kekeckedő, pökhendi és eredményes.