

Elsőre állati érdekes volt a sok XY Photography vízjellel ellátott kép. Kitartóan elnavigáltam a Facebook oldalaikra és átpörgettem a képeket. Ez a típusú vízjel a fotós megfelelője az utcai akvarell festőknek/gyorsportrézóknak.
Bár mostanában kezdek kibékülni (vagy inkább beletörni) a Facebook kiskirály rendszerébe ma újra kivágta nálam a biztosítékot.
Eluntam, hogy a Facebook app több, mint 250mb helyen terpeszkedik a telefonom, gondoltam teszek egy próbát a Facebook Lite verzióval, amit kifejezetten gyenge telefonokra és lassú netre terveztek. Teljesen jó cucc. Gyors, minden funkciót ismer és ha le tudsz mondani az árnyék és beúszó effektekről, akkor gyakorlatilag nincs több kompromisszum. Nem is értem, hogy minek…
Pár napja enyhe gúnnyal írtam arról, hogy a Facebook egy 9 pontos teszttel igyekszik javítani a felhasználói élményemet az oldalon. Az elmúlt években elég erőteljesen negatívba fordult az már úgyis, szóval nem sokat vártam a dologtól. De most megkövetem Zuckerbergéket. Azóta is naponta több alkalommal feldobja a kérdéssort és én szépen ki is töltöm. Tegnap…
A Facebook az előbb felkínált egy 9 pontból álló kérdéssort, ami alapján majd jobbá teszik a hírfolyamomat. Egymás mellé rakott az elmúlt napokból bejegyzéseket és választanom kellett, hogy melyik a szimpatikusabb.
Kutyák, macskák, elveszett laptopok és ellopott autók. Tesztek, szakemberek, életmód tanácsok. És a posvány, a legalja cms alapú weboldalak, amik a külföldi hasonló szemétgyárakról nyúlják a képeket, videókat, idézeteket és osztják tovább a semmit. Ezek az oldalak, amiknek egy a céljuk, a reklámbevétel hozzák a napi internet legnagyobb részét, úgy tűnik.

Hozzám a Kreatív cikkén keresztül ma ért el az új magyar alkalmazás, a LInKE híre. Mivel én nem csak munkámból adódóan vagyok megszállottja az ilyen dolgoknak helyből kattintottam, regisztráltam, próbálgattam.
Meghívtak egy titkos csoportba a Facebookon (nem is tudtam, hogy van ilyen, konteó imádóknak remek táptalaj) a gimis évfolyamom a tagjai. Hirtelen újra megláttam az osztálytársaimat és azon töprengtem, hogy ki ez a sok öreg csóka. Aztán a jutott eszembe, hogy atyavilág én is?
Tegnap este készítettem egy újabb pár perces videót, most Dávidról. Semmi művészi, csak négykézláb mászkál fel és alá a lakásban, felhúzódzkodik a fotelekre és asztalokra, vidáman dobol. Viszonylag sűrűn szoktam ilyen videókat összevágni, mert nagyon érdekesek akár egy év távlatából is, 20-25 múlva meg már szinte történelem. Apunak van egy csomó VHS kazettán a gyerekkoromról…