

Tegnap este esküvőn voltunk és a vacsora előtt Cili elkérte tőlem a fényképezőgépemet. Kicsit félve adtam oda neki, de aztán egyáltalán nem bántam meg, mert amikor letöltöttem a képeit a számítógépre ott volt előttem egy négy éves szemszögéből az, amit én egy teljesen más szemszögből láttam. Sokkal több kép van természetesen, de a szerintem legérdekesebbeket…
Az állatkertben jártunk, a lufiárusok (lépjenek Legora) portékája láttán Cili már reggel lezavart egy enyhe fokú hisztit, mivel nem kapott. Hazafelé újra rákezdte volna, de felhívtam a figyelmét rá, hogy egy nap ugyanazért a dologért csak egyszer ér hisztizni. Elhallgatott, mogorván bandukolt mellettem, majd a kocsihoz érve mindre elszánt arccal, komolyan azt mondta: – Anya,…
– Anya, a Tajzant szejetném megnézni. Amikoj a majmok nevelik fel. – De az nincs meg nekünk. – Akkoj mondd meg apának, hogy töltse le! – De apád csak holnap jön haza. – Akkoj majd én letöltöm egyedül! – Hogy töltöd le? Honnan tudod, hogy kell? – Hát csak bedugom a pjendjálvot ès blibliblibli (kezével…
„Nézd Anya, van itt egy öjömség! Ilyen gyöngyök vannak a juháján a babának! Nagyon tetszik!” #cilimondta

már megint a forradalom Időjárás: piszok meleg, igazi nyár, aztán háromtól esős, zivataros Reggel Zsófi elment az érsebészhez, azzal, hogy most foglalt időpontja van (mint eddig is mindig) és most ő az első, szóval maximum két óra és itthon lesz. Jó, mondtam én, úgy legyen, de beszéljük meg mit adok a gyerekeknek ebédre. Miután elment…

Vannak szerencsés emberek, ilyen például Apám és a Nagybátyám, akik ehetnek amennyit akarnak és meg sem látszik rajtuk. És vannak olyan emberek is, akik kifejezetten szerencsétlenek, ha csak annyit esznek, mint egy átlagos ember már elkezdnek hízni. Én talán nem vagyok egy az egyben az utóbbi, de nem könnyű a súlyomat kontrollálni. Olyannyira, hogy nem…

Az első főzés. Az erről szóló anekdoták általában vicces-borzasztó történetek. Az unokaöcsém például egy konzervvel, talán sólet, élt át iszonyú dolgokat. Nekem a szétrobbant ételnél kevésbé akció dús élmény jutott, de azért humor ebben is van.
Régebben amikor valamilyen nagyobb választási esemény volt, országgyűlési vagy önkormányzati, de az izgalmasabb népszavazásoknál is, össze szoktunk ülni a barátainkkal és közösen figyeljük az élő közvetítést este. Ezek az eredménytől függetlenül is jó hangulatú összeröffenések voltak. Aztán jöttek a gyerekek sorban itt is, ott is és ezek az események elmaradtak, mostanság kettesben nézzük a tévét a…
„Anyu, ki az, aki ott kapaszkodik?” (Jézus a kereszten) #cilimondta
Itthon betegeskedünk a gyerekekkel. Cili nézi a kezemet, szánakozik. – Szegény Anya, mennyi piros pöttyöd van! – Hát igen. Jól elkaptam én is. – Így most nem nagyon csodálnak meg téged a fiúk! 😀 😀 #cilimondta