

Húsvét vasárnap a szüleimmel elmentünk sétálni egyet, hogy lemozogjuk a sonkát és a főtt tojásokat. Elsétáltunk a Gellért-hegy oldalába épített kilátópontokon a Tabánig és átruccantunk egy órácskára a Várket Bazárba is. Erről a kellemes sétáról következik egy galéria, saját kommentárokkal. A Gellért-térnél a szálló mellett felkapaszkodtunk a Sziklatemplom előtti keresztig. Rengeteg nézelődő családot és kiránduló…
Dávid velünk reggelizik, Cili szokás szerint tisztes távolból néz minket. – Anya, szejetnék beöltözni Anna hejcegnőnek! … hm… inkább megvájom a Dávidot, hogy ne bojuljon ki. 😀 #cilimondta
Tegnapelőtt Dáviddal a Várkert Bazárnál sétáltunk. Most próbáltam harmadjára bejutni, eddig valahogy hiába adták át a területet azért látogatni sosem lehetett. Egy idő után el is felejtkeztem róla, de mikor egy rövid sétára kellett valami izgalmas helyet keresni beugrott, hogy mások már fotóztak onnan, szóval valószínűleg most már tényleg bejárható. Az első benyomás az volt, hogy…
„Képzeld el Anya, a Kingának az oviban pont ilyen cumija van, mint nekem. Csak neki …blablablabla, nekem pedig ilyen …blablabla (itt kihagyott az agyam, de a lényeg, hogy teljesen más – Zs.). Úgyhogy össze is bajátkoztunk! Eddig az Ivett volt a bajátja, de ő most a Flójával játszik. Én meg gondoltam, játszom szegény kis Kingával,…

A Pilvax közből érkeztünk Anyuval a Hősök terére, majd egy órával a tüntetés bejelentett kezdése előtt. Már akkor nagyon hideg volt és a szemerkélő esőben jól átfagytunk, így elsétáltunk pár utcával arrébb és egy étteremben várakoztunk, forró tea és gesztenye püré mellett. Még így is korán mentünk ki, szerettem volna ha jó helyünk van. Éppen…
Azt írta a Sógornőm ma Londonból, hogy Magyarország a végtelen tagadás országa. Tagadjuk a hibáinkat, mi magyarok. Ezen azóta gondolkozom, hogy elolvastam, aztán újra és újra. És szerintem rohadtul nincs igaza. Én úgy látom, hogy a magyarok inkább végtelenül türelmes, de gyorsan és drasztikusan cselekvő nép. Hosszú és lassú folyamat míg valamit megtanulunk, magunkénak érezzük. Kicsit…
– Anya, ebben a kocsmában voltunk tegnap? – Milyen kocsmában? Nem voltunk kocsmában. A fagyizóra gondolsz? – Igeeen, fagyizó volt, de aztán átállították kocsmává! – Anya, szejinted megjött máj a macim? – Milyen macid? Mi nem vettünk neked macit. – (felháborodva) De én jendeltem!!! – Honnan? – Hát a húsvéti nyúltól!!! #cilimondta

A hétvégén Pécsett jártunk a szüleimmel ünnepeltük Apu névnapját (kissé előrehozva). Szombaton a nagy névnapi lakoma után ránk fért egy kiadós séta, így felmásztunk a ház feletti Havihegyre. Útközben készítettem ezt a fotót. Az aljáról és a jobb széléről jelentős darabot lenyestem, mert a lámpaoszlopok csúnyán belerondítottak a képbe. Egyébként sajnálom, mert a foltos…
Pécsen Cili mindig közöttünk alszik. Kacsa éjjel költözködésre kényszerült Dávid miatt. Elvitte a párnáját, a takaróját Cilin hagyta. Reggel komoly szemrehányást kapott Cilitől, hogy miért vitte el a párnát. Kis idő múlva fésülöm, nyávog, hogy húzom. – Ne haragudj – mondom – De nem tudom, mitől tekeredett rá így a hajad a gumira… – Biztos…