

Az elmúlt hónapokban óhatatlanul összetalálkoztam többször is az Ország Gyűlése Mozgalom sátraival és olyankor belehallgattam a szövegeikbe is. Nem mondanám, hogy akár a stílusukkal, akár a mondanivalójuk összességével egyet tudok érteni, sőt. Mégis nevetséges és mélységesen felháborító, hogy Merkel mai látogatásának időtartamára elpaterolják őket a Kossuth térről. Engedélyük van ott lenni. Elvileg szólásszabadság van még…

Pedig a mai felszólalók mentesek voltak minden hibától, amit tegnapi blogomban írtam. Kifejezetten nem voltak apolitikusak, nem tagadták az elmúlt 25 évet és nem beszéltek túl balosan. Mégis, mégis, mégis. Egyszerűen kevés volt.
Sikerült két olyan képet készítenem ma a metróban, amik elégé tetszettek ahhoz, hogy megosszam itt is.

Az elmúlt huszonöt évet nem szabad egyben kezelni, két egymással ellentétes részből áll a demokratikus Köztársaság első 20 évéből és Orbán 5 éves ámokfutásából.
A szovegirasblog.hu hírlevelére időtlen időkkel ezelőtt feliratkoztam, nem annyira önszántamból, a főnököm presszionált. Bár azóta szétszedtem a céges és személyes levelezést, a saját e-mail címemre érkező rendszeres hírlevelekről mindig lusta vagyok leiratkozni, főleg, hogy sokszor olyan izgalmas címekkel bombáznak, amit csak az átolvasás utáni csalódottság csillapít.
Az Inbox by Gmail házon belülről támadja be a Google nagy sikerű levelezőprogramját, sajnos még nagyon kezdetleges formában: bukásra van ítélve.
Bár a családom talán kétkedik egy valamiben biztos felnőttem: elkezdett zavarni a piszok és a rendetlenség. Így kétgyerekes apaként persze ideje volt. Mindenesetre pár napja megosztottam egy videót a blog Facebook oldalán, amiben mindenféle trükköket mutattak, amit megcsinálhatsz a mikróddal, de nagy eséllyel fogalmad sem volt róla. Az egyik, ami helyből megfogott a citromos mikró…
A Természetes fény mérsékelten érdekes volt miközben olvastam, de nagy elszánás kellett hozzá, hogy újra felvegyem, mikor letettem.

Biztos nem mindenki részesülhet abban az élményben, hogy irodistaként tengetheti az életének munkával töltött óráit. Meglepetések következhetnek. (Küldeném szeretettel Ildikónak, biztos felvidítja majd a lábadozás közben!)
El vagyok keseredve. A délelőtti munkához nem találtam kedvemre való albumot, szóval rányomtam a Play Music „Rock” rádióállomására. El vagyok keseredve. Kik ezek a kappanhangú nyikhajok? Kik ezek a nyivákoló csajok? Hova tűnt a torzító? A becsületes riffelés? Mi ez a szar? Ki az a Foo Fighters? Queens of Stones Age? Audioslave… könyörgöm! Hát ezek…