
Kevés gyilkosabb kombinációt ismerek, mint kevés éjszakai alvás utáni papírból Excel adattábla barkácsolást. Az előbb azt vettem észre, hogy ülök, meredten nézem a monitort és nyitott szemmel álmodok.
Cili uborkát eszik, majd megkínál, és a számba ad egy darabot: „- Én adom, mejt te jeeszed magad!” 🙂
Ez a diéta jó hatással van az akaraterőmre, az előbb például elutasítottam egy szelet pizzát, amivel a kollégám kínált meg. Én. Egy szelet pizzát.
– Ki fijkálta össze a falat, Apuci? – Nem tudom, biztos rossz gyerekek. – válaszoltam meglepve – Szomjú dolog ez. – mondta filozofikusan a lányom, majd a cumit újra a helyére cuppantotta.

Milyen szép is ez, pont egy éve írtam a Killing előző évadáról az akkori blogomon, akkor talán folytassuk is onnét, ahol akkor abbahagytam: Nem csodálom, hogy nem rendeltek belőle negyedik évadot, pedig a sorozat nagy túlélő, és az utolsó képsorokból kiderül, hogy reménykednek is a folytatásban. Én erre nem vennék mérget, de a következő évad,…
Tegnap feltűnt a trackerben a Downton Abbey új évada. Örömmel zuhantunk be elé Zsófival.
A NER elkerülhetetlen bukása (via tldr) Nagyon érdekes cikk, nem mondom, hogy rövid lenne, de megéri átolvasni. Apámnak kifejezetten ajánlom.
Általában nincs bajom a BKV szolgáltatásaival, de amit ma reggel a 86-os busz művelt az botrányos. 20 percet vártunk rá a megállóban Cilivel, majd inkább két villamossal elzúztunk a bölcsi és munkahely irányába. Amúgy is tohonya egy vonal ez a 86-os. A bölcsi felé vagy 61-es villamos és gyaloglás, vagy 86-os busz és gyaloglás a megoldás.…
Nagyon gáz kölyök voltam tíz éve, lehet, hogy újabb tíz év múlva ezt fogom mondani mai magamról, de azt hiszem kifejezetten jót tett nekem a város.