
Nevetséges, hogy a Facebooknak mennyire kezelhetetlenek a beállításai. Az ikrek rászabadultak és játszanak rajta ezerrel. Gondoltam leszűröm a játék értesítőiket, de 10 perce keresem és nem találom, hogy merre tudom beállítani. Utoljára ilyet egy éve kellett művelnem akkor is szenvedtem egy ideig, de most persze nem ott van. És ezek a piacvezetők. Szánalom. (És igen, megvan…
Épp mostanában váltam szocialistává. Nagyszerű életelv. Neked is csatlakoznod kellene. Az ember a tulajdon egyenlő elosztásáért küzd, ezt pedig azzal kezdi, hogy begyűjt mindent, ami a keze ügyébe kerül, és jól ráül. (P. G. Wodehouse – Mike és Psmith)

A Google Fotók időről időre átnézi a képeimet, amiket a Driveban tárolok és készít belőlük mindenféle montázsokat, panorámaképeket és anim gifeket. Az elején nem voltam elájulva tőle, de megszoktam és időről időre várom, hogy miket talál ki a fotóimból. Ezt a montázst Dávidról ma reggel találtam. Aranyos lett.
Az oldal elindult és helyből az új projektemmel, a Loonatic wordpress sablonnal debütál. Nem a Loonatic még nincs kész, már három hónapja készülget, de időhiányban szenvedek. Folyamatosan frissül itt is, ahogy fejlesztem.
A miért korszak alapvetően a mijért-ről szól, de ma találkoztam egy szofisztikáltabb verziójával is. Cili: Ez mije való? Én: Hőmérő. A piros csík megmutatja, hogy mikor nem túl meleg vagy hideg a fürdővizetek Dáviddal. Cili: Mijért mutatja meg? Elmagyarázom neki, hogy mit csinál a hőmérő hal, elkezd játszani vele: hideg vízbe teszi aztán meleg vízbe.…
Belátom, hogy elég fura cím egy új honlap, új domain első bejegyzésének az újraindulás, de ez a helyzet. Az oriandras.hu nem lesz sokkal másabb, mint az eddigi blogjaim, a Le Patito Journal, a kiLáTó, vagy a We Are Creative Slaves, a folytatásuk lesz. Kicsit más tördelésben, kicsit kevésbé szerteágazó témákban és reményeim szerint inkább klasszikus…
Szól a zene: „A Béke Presszóban ragadnak az asztalok…” Cili: – A mi asztajunk nem jagad. Igaz? Mejt mindig letöjöjöm, amikoj kiöntöm a Maci kávét…
– Anyu, nekem mindennap kejj pajacsintát ennem. Éjted? – Igen? Ezt ki mondta Neked? – Én mondtam. /persze aztán nem evett/
Megy a dal: „…van, aki otromba…” Cili: – Vajaki otjomba! …Miéjt jomba ott? Egy rövid kitérő ehhez a bejegyzéshez. A blog 2014 júliusában még nem üzemelt, augusztusban indult el. Viszont Zsófival úgy határoztunk, hogy ide mentegetjük el Cili aranyköpéseit, amiket a Facebookon kezdett gyűjteni. A régebbieket folyamatosan töltjük fel, így alakult, hogy a blog indulása…