
Szombaton Anyu hívott, hogy meghalt Apu apukája, ma Apu hívott, hogy meghalt Anyu anyukája. Két elbaszott kereszt telefon. Helló.

Az utolsó most tavaszi. Időről időre telefonáltam neki, de nem igen tudtunk mit mondani egymásnak. Az elején még mindig elmeséltem mi van velünk, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon figyel, sokszor félbe is szakított, hogy Apád már mesélte. Szóval szép lassan leszoktam arról, hogy a rutin kérdéseimen kívül mást is mondjak neki. No, ezen az…
Ha elmondom, hogy van egy családi nyaralónk a Balatonon az mindig jól hangzik. Kellemes nyáresték, forró délutáni strandolások, őszi kirándulások, téli korcsolyázás képzik meg a hallgatóság előtt. Előttem meg ha meghallom, hogy Bélatelep szóba kerül leginkább az idegeskedés, sértődés és veszekedés jut eszembe.
A költözés során egy rakás dologtól megszabadultam, olyanoktól is amiket főleg érzelmi okok miatt őrizgettem. Nem titkolom, de a nosztalgikus természetem néha elég hülye döntésekre sarkal. Megszemélyesítek tárgyakat és így erős kötődést alakítok ki velük. Az egyik, amiről nagyon nehéz volt lemondanom a hifim. Ezt még áprilisban adtam át a lomisnak, aki kipakolt minden szemetet…
A miért korszak… – Apu, nem baj, ha ebben a cipőben megyek ki? – Nem. – Miért nem? – Cilike, mindjárt szirénázni fog a mentőautó. Ne ijedj meg! – Miért ne? #cilimondta
Itthon vagyok érzésben fürdök. Ez úgy történt, hogy ma estére van összetrombitálva az új lakásunk első bejárása. Jön Laci alaprajzot mérni meg a Zsófi által talált kivitelező csapat. A munka után végigsétáltam a megszokott úton és a körtér környékén fájón belémmart a honvágy és a boldogság egyszerre: itthon vagyok. Érdeklődéssel néztem körbe, új hamburgeres, felújítások,…
Az unokatesóm blogjait mindig olvasom, pedig borzasztóan nem tudok egyetérteni a benne foglaltakkal. Talán úgy vagyok vele, mint Bandi a tévével, mikor együtt laktunk gyakran azért nézte, hogy bosszankodhasson. Sárival az LPJ időkben együtt blogoltunk, aztán ott is akkora különbségek voltak, hogy gyakorlatilag kirúgtam. Azóta időről időre elindít egy-egy blogmotoros felületet, amit hosszabb-rövidebb ideig vezet. Mindig…

Hát újra itt vagyok, eltelt megint egy év és a már tradicionális szülinapi blogomat írom. Az elmúlt években általában arról jelentettem, hogy boldog vagyok és szerencsés. Ez idén sem változott, az életem alapjai rendben vannak, Zsófi és a két gyerkőc egy biztost hátországot adnak.

Vannak esetek, amikor egy blogot újra kell írni. Holnap* lesz két éves a fiam és elővettem ezt az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, hogy elolvassam milyen is volt, amikor megszületett. Elégedetlen vagyok a tavalyi irományommal, nem sikerült átadnom benne annak a délutánnak minden izgalmát. Szóval most újra kezdem, de igyekszem teljes sorokat átmenteni, amik jól sikerültek…