Őszi Bélatelep

Két napot töltöttem el a Balatonon, mert elromlott a bojler. Jött a szerelő, be kellett engedni, nem ragozom. Utoljára szeptember első felében voltam Bélatelepen, amikor még javában dühöngött a nyár. Fürdeni most is fürödtek még, nem is kevesen, de reggel és este már dupla pulóveres idő volt.

Viszont az őszi fények egészen csodálatosak voltak. Szerda reggel, viszonylag korán, lebattyogtam a strandra, hogy megnézzem mi a helyzet. Sokan temetik most a Balatont, kiszárad meg ilyenek, dehát 23 éve pont ugyanilyen volt. Én azért reménykedek abban, hogy a télen szépen visszatöltődik. Mindenesetre most nagyon látványos homokpadok vannak mindenfelé, rengeteg vizimadár üldögél rajtuk, csak a róka zavarta fel őket, aki engem látva besurrant a nádasba, pedig jó lett volna őt is lencsevégre kapni. Így aztán állatok nélkül maradtam, de a fények meg a reggeli felhők tükröződése a vízben kárpátolt mindenért. És nézzétek, még egy kagylót is lefotóztam, ahogy mászik a víz alatt!

Aztán késő délután felsétáltunk Apuval a Szaplonczai sétányra. Hangulatos fények voltak ott is, egy csomó napozó, nézelődő ember. Csak egy hűsítő italt nem tudtál meginni sehol a hegymászás után, mert hát egy októberi hétköznap Fonyódon semmi nincs nyitva.