Ukrajnáról csak Ukrajna dönthet
Az elmúlt napokban egyre több helyen lehet olvasni, hogy az orosz-ukrán háborúban részt nem vevő országok milyen békét tartanának jónak. Mintha elfelejtenék erről megkérdezni a sértett felet: Ukrajnát.
Az egyik álláspont, amit Európa nyugatibb fele és az USA szorgalmazna, hogy legyen egy tűzszünet és állapodjanak meg abban, hogy milyen ukrán területek lesznek ezentúl orosz területek. Az álláspontjukat arra építik, hogy nem szabad nagyon meggyalázni az oroszokat, mert az kontraproduktív lenne. A másik álláspont az ukránoké, akik a nemzetközi jog alapján megállapított országhatárokon belül nem akarnak orosz haderőt, meg mindenféle alternatív államocskát látni.
Én az ukránokkal értek egyet. Az oroszoknak meg kell tanulniuk, hogy az országhatárok mit jelentenek. Ez pont olyan, mint a gyereknevelés. A gyerek hisztizik, próbálkozik és hülyeségeket csinál. Ha hagyod neki, akkor nem tanulja meg, hogy azt nem szabad. A többi ember meg csak csóválja a fejét, hogy milyen neveletlen, elkényeztetett egy gyerek ez. Az oroszok ilyenek, mint az elkényeztetett gyerekek: hagyták nekik az elmúlt időszakban hogy olyat tegyenek, amit nem szabad. Meg is lett az eredménye: ezrével halnak meg miattuk katonák és ártatlan civilek is.
Arról meg, hogy egy önálló, független állam mit gondol elfogadható békefeltételnek a saját határain belül az csak rá tartozik. Nem a németekre, nem az USA-ra csak és egyedül Ukrajnára. A többi, magát demokratikusnak és szabadnak tartó államnak egyetlen feladat van ebben a helyzetben: támogatni azt akit sérelem ért, minden lehetséges eszközzel. Ez ránk extrán vonatkozik, mert ha Ukrajna nem létezik többé, akkor mi vagyunk a következő állomás, az egykori keleti blokk. De nem lesz vége ott sem.
Lehet, hogy ez nem a harmadik világháború, de kicsit messzebbről nézve nagyon-nagyon hasonlít rá, mondhatni, hogy pont ugyanolyan, mint annak az eleje.