Ez a tartalom 2014. november 21. napon került közzétételre. Előfordulhat, hogy elavult vagy már nem releváns.
Nincs köztünk semmilyen hivatalos kapcsolat. Vérségi is minimális. Mégis egymás családja vagyunk.
Ha valakit megkérdezel, hogy akar-e gyereket, akkor azonnal elkezd beszélni a jövőről. A gyerek gondolatával együtt jár a jövőtől való félelem. Az emberek összevetik a jelenlegi helyzetüket, gondolataikat és életüket egy elképzelt jövővel, ahol nekik „családjuk” van és úgy érzik, ez túl nagy feladat. Mert az ő valóságuknak semmi köze nincs ahhoz a családhoz, amiről körülöttük beszélnek. Pedig gyereket nevelni fasza dolog és semmi más nem kell hozzá, mint elfelejteni a mindenféle szerepeket, őszintének lenni, és figyelni arra, ami benned van. Szembenézni mindennel és nem elbújni egymás elől mindeféle elvárások, szerepek, hagyományok meg értékek mögé. Akármit csinálnak a Balog Zoltánék, a jövő családmodellje nem a vasárnap, a bezárt plázák mellett a templom felé sétáló masnis kislányos és csokornyakkendős kisfiús ezeréves hagyományokat tápláló állami támogatott középosztálybeli egység.
Ez jó, ez tetszik.
A hozzászólások lezárva.