Költözés 2.

Fáradt vagyok. Zsófi szüleinél, a dolgozószobában üldögélek, combomon a tablettel. Elköltöztünk a Lágymányosi utcából és ez most szomorúvá tesz.

Én ilyen elérzékenyülős-nosztalgiázós típus vagyok; a váltások mélyen érintenek. A lakásunk az első volt, amit Zsófival közösen választottunk. Itt lettünk szülők, mindkét gyerekünk itt állt fel.

Cilinek talán lesz pár emléke a szobájáról, a nappaliról, a közös esti fürdetésekről, de Dávidnak semmi. Nekem meg rengeteg. Mind itt kavarognak bennem, a sötét szobában, ahol csak egy falióra ketyeg kitartóan. Nem, ma este még nem tudok örülni, hogy lesz majd új lakásunk. Nem érzem még a lelkesedést.

Majd késöbb, most még siratom az életem egy fontos részét.

Igen, hülye vagyok, de mégis.