
Altatásnál az előre egyeztettet mesék végére érek. Jön a szokásos: Cili: – Mééég! Mééég! Mééég! Én: – Cilike, megbeszéltük előre, hogy hármat mesélek. Cili: – De mégegyszej! Én: – Elmeséltem mindhárom Boribont, ma már nincs több. Cili: – Deeee! Mégegyszej kettőt!
„Szejetném megkópakálni!” (Kopogtatni)
Cili: – Mami nézhetek Peppa malacot a telefonodon? Én: – Most sajnos nem, mert telefonálnom kell. Cili: – Milyen nénivel fogsz beszélni? Mejt akkoj majd én beszélek vele. Én: – Miről akarsz vele beszélni? Cili: – Hát,hogy én Peppa malacot nézek, ezéjt Te most leteszed.
Pisilés okán krumpli vásárlás a Burger Kingben. Sorban állunk, Cili hangosan: – Gyojsabban azzal a süjtkjumpjivaj, mejt máj johadtuj kejj pisijnem!
Én: – blablabla(intelmek), megértetted, amit mondtam?! Cili: – Igen anyu, megéjtettem! … (halkabban, maga elé) Ki látott máj ilyen asszonyt…
– Nagyon szejetjek Mami. Jobban, mint a wc-t.
– Cili ezt fejezd be, nem vicces! – Miért? – Mert inkább bosszantó! – Ühűm… Igeen? És miért?
„Nem hajaptam meg (Dávidot), csak megsimogattam a fogammal!” #cilimondta
Cilire adom fel a még szükséges éjjeli pelust. Cili: – Ez bugyipelenka. Így hívják. Ez a neve. Így nevezték el. Nem máshogy. Ezt a témát körbejártuk.
Dávid a wc szűkítővel játszik, amit 20. alkalommal ismét elveszek tőle. Nyávog. Erre Cili: – Látod, látod Dávid! Ilyenek ezek az asszonyok.