
Reggel csöróg az óra, próbálom magam összesezdni, a gyerekszobából egyre hangosabb nyöszörgést hallok. Átvánszorgok. Cili alszik, Dávid hason fekszik az ágyában, köszönök, rám se néz, durcás arccal fekszik. Kérdezem, mi a baj. Erre szemrehányóan: – Itt hisztiztem, ti meg nem jöttetek! #davidmondta
Ha Cilivel történik valami, amit elmesél, vagy lereagálunk, Dávid is azonnal előáll a saját történetével, elmeséli, hogy ugyanaz történt vele is. Cili reggel integetés közben az oviban, az ablaknál becsípte az ujját. Ezt mesélte, megnéztük a véraláfutást, megpusziltam. Dávid szót kért: – Nekem is volt egy ilyen ablakcsípésem. #davidmondta Cili bemutatja mit tanultak ma az…
Cili átöltözik balettre. – Anya, a nadrágot is levegyem? – Persze, meleg van, elég a balettruha. – De akkor bugyiban fogok balettozni? – Nem bugyiban, épp most veszed fel a balettruhádat. – És a lábtestem? 😀 #cilimondta
„Én szülinapomra majd szeretnék egy felfedező készletet, egy mikorszkópot… és egy rúzst.” #cilimondta #szepesokos #egytudosisadjonmagara #balance #nobeldijasmanoken
Párbeszéd vacsora közben: Dávid: – Azt mondtad, hogy bevihetem a jepülőt a kádba. Én: – Igen, ezt mondtam, de fürdés előtt még rendet kell raknotok. D.: – Mét? Én: – Mert rendetlenség van, és addig nem fürdünk, amíg nincsen rend. D.: – Jójan. Dávid eszik csendben tovabb, majd kis idő múlva: – De én tudok…
Rajzolunk. Cili: – Odaadom neked a józsaszínt. Én: – Köszi. De Rrrózsaszín. Cili: – Én azt nem tudom mondani… Józsaszín… lózsaszín… Odaadom neked a lilát. #cilimondta
A póni udvarban töltött röpke 5 óra, póni és nyuszi simogatás, malac, kecske és alpaka nézés után elmenőben Dávid rámutat a kerítés mellett legelő pónira. – Nézzétek! Mekkora malac! 😬 #davidmondta
Dávid: – Kézzed el Cili, annyit változtam máj, hogy embejjé változtam, nem majommá. #davidmondta #evolució #vivalaevolución:D
Dávid: – Olyan furcsa hideg van odakint. Én: – Mert nem hideg van, hanem meleg. D.: – Ja! * Játék közben Dávid beveri a fejét az nyitott ablakba. Én: – Jaj, vigyázz a fejedre! Dávid a homlokát dörzsölgeti: – Én vigyáztam igazából… #davidmondta
Hazaérkezem, Dávid szalad elém, és kérezi, hoztam-e valamit nekik. Mondtam, hogy nem. Erre elszomorodik, és még negyed óra múlva is bánatosan nyöszög. – Mi a baj Dávid? – kérdezem ártatlanul. – Én most szomojú vagyok. – Mitől vagy szomorú? – Tőled. – Tőlem? Miért vagy tőlem szomorú? – provokálom. – Ezt ne kérdezd meg tőlem!…