Pletykafészkek – Centrál Színház
Leszámítva néhány gyengébben sikerült poént én végig nevettem a Pletykafészkek tegnapi előadását. És egy vígjáték esetében ennél többet nem is kívánhatunk. Legyen egy ötös alá, jó szívvel ajánlom mindenkinek, ha röhögésre vágyik.
Beugrósok voltunk hétfő este a Centrál Színházban, Zsófi unokatestvérétől kaptuk a jegyet.
(Köszi innen is a remek élményt!)
Az elmúlt hetekben kezdett kicsit begépiesedni az élet, költözés, pakolás, ingatlan eladás, de ami mindezeken átível: állandó idegesség. Minderre tegnap este jöttem rá, a felvonás közti szünetben, amíg sorban álltunk valami frissítőért. Mert tegnap este kicsit ketten voltunk Zsófival, beszélgettünk, jókat nevettünk a poénokon. Igazán jól kikapcsolódtam.
Milyen darab a Pletykafészkek?
A Pletykafészkek nagyon egyszerű darab, a kopár nevettetésen kívül semmi mást nem tud felmutatni, de ez most pont jó volt.
Ne várj semmi mélyenszántót, egy folyamatos geg-áradat végig.
A színészek tökéletesek rá, Liptai Claudián például nagyon meglepődtem, nem néztem ki belőle ennyi színészi játékot sem. Rudolf Péter kifejezetten jó volt, de senkire nem lehet panasz. (A színház honlapján jelzetthez képest, mi más szereposztással láttuk.)
A darab jól indul, de erősen hullámzó. Vannak pillanatok, például a szünet előtti jelenet, amikor egyszerűen zűrzavarba fullad az egész. Leszámítva néhány gyengébben sikerült poént én végig nevettem az előadást. És egy vígjáték esetében ennél többet nem is kívánhatunk. Legyen egy ötös alá, jó szívvel ajánlom mindenkinek, ha röhögésre vágyik.