Csak azt nem tudtuk, hová ásta el. Teljesen világos volt, hogy lopnak. Nem csináltak belőle titkot. A Fideszt összesen két cél hajtotta, mint egy mikrobát: zabálni és megúszni. Az elsőből lett Hatvanpuszta, a kastélyok és vadászházak, sportautók, magángépek és rezsimkurvák. A másodikból a jogászkodás, és mindaz, amitől a közönsége pirosra tapsolta a mellső lábait. Soros, Brüsszel, ukránok, melegek, migránsok, ájtatoskodás. Egyre hülyébb és egyre vénebb közönség tapsolt, amíg aztán elfogytak. Már csak a legsötétebbek maradtak, meg a lefizetett slepp.

Akik most báván nézik az erdő mélyéről kiásott kincset. Ami pontosan azért kerülhetett elő, mert van NVVH, és mert Seszták Miklóst elvitték puhítani. Hát mégis volt értelme, ugyebár?

Igen, a ti hősötök. A mártír! Lopott. Milliárdokat. És elásta az erdőben, mint egy középkori útonálló. Tizenöt évet fog ülni érte, és remélhetőleg onnan kezdi újra, ahonnan becsületes emberek százezrei. Alkalmi munkákkal, albérletből. Vagy éppen kéregetéssel.

A lopás nemcsak annyi kárt okozott, amennyit elvettek. Az a pénz hiányzott az iskolákból, a kórházakból, a vasútból, a jövőnkből. Ezekből az emberekből mindenüket ki kell taposni, és még időben vagyunk a büntetési tételek szigorításához. Nehogy a végén még maradjon neki egy kincsesláda valami barlangban.

A maradék sleppnek pedig választania kell. Lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat. Lehet delirálni arról, hogy biztos az új ávó ásta oda el a pénzt, és hazugság az egész. Lehet befogni szemet és fület egyszerre, ha van hozzá elég álláb. Hinni Orbánnak, aki két napja röfögte bele a kamerába, hogy minden egyes minisztere makulátlan. És süllyedni a bűnözőkkel a reménytelenségbe, megbélyegezve, kilátástalanul.

Ideje széttépni az ezüsthátú gorillát. Vagy megszabadultok tőle, vagy vele pusztultok.

Így, így.

De! Magyarázza már meg valaki nekem, hogy az emberek miért szeretik elásni meg elrejteni a pénzt?

Nem is olyan régen hallottam azt egy szakmabelitől, hogy például a számítógépekben levő üres memória a teljesen felesleges memória. Én valahogy mindig ezt éreztem a pénz kapcsán is: ha elássuk meg röjtököljük mindenfelé, akkor lehet rajta kéjesen mosolyogni, hogy de jó az a pénz ott a föld alatt. Miközben lehetne belőle inkább sört inni egy prágai kocsmában például. Vagy pucér thai táncosnőkkel hettyegni, vagy mit tudom én. Bármit.

Hát mindegy, úgy tűnik, a fenti verziókkal ellentétben jobban megéri évekig börtönben csücsülni azokért a papírdarabokért, amik páncélban meg az avar alatt pihentek eddig.

Mindenki úgy szórakozik, ahogy szeret.