Érdekes dolog ez a Facebook-kormányzás. Érdekes, hogy miért gondolja azt a magyar politikai elit már jó 10 éve, hogy egy kiszámíthatatlan és megismerhetetlen algoritmusra kéne bízni a közügyekről való tájékoztatást. Arról most nem is beszélek, hogy mennyire rövidlátó gondolkodás – amiről a magyar kkv-k és hírportálok is tudnának mesélni –, hogy erre az egy, megbízhatatlan lábra építenek fel mindent.

Mégis ezt teszik. Nap mint nap. És ebben a Tisza még aktívabb, mint a korábbi politikusok. A régi ellenzéki szereplők vagy Orbánék igen ritkán álltak le kommenteket írni akár nagy látogatottságú Facebook-közösségeknek is, míg Magyar Péter vagy a kormánytagok ma mindennapos szereplői akár 10 ezer követő alatti „véleményvezér” oldalaknak is. Egészen megdöbbentő jelenség!

És ez annyira mindennapossá, a rutin részévé vált, hogy egy újság megkeresésére ugyan nem válaszol az adott minisztérium – szíve joga! –, de a cikk megjelenése után a Facebook-bejegyzés alatt kommentelnek.

Hol élünk, bazdmeg!

Újságírói megkeresésre nem reagál a minisztérium, majd a 444 Facebookján kommentben érkezik részletekkel a miniszter

Nyolc napja vártuk a minisztérium válaszát, nem jött. Megjelent a cikkünk, majd kommentben részletesen reagál Hegedűs Zsolt, habár nem tér ki minden részletre, például, hogy mi lesz az egészségügyi dolgozók pótlékjaival, vagy hogy miért nem egyeztetett alaposabban a tárca velük.

Se hús, se hal: itt van a költségvetés és a pálya 2030-ig

A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem (Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico)

János, többek közt esztergomi érsek – 1213

Nem vagyok egy János érsek, így én csak a mondat végi írásjellel tudnék játszani, ami elég gyér szellemi szint, de azért:

Jó az Magyarországnak ha a Tisza minden ígéretét betartja

András, többek közt nem esztergomi érsek – 2026

És akkor vérmérséklettől függően tegyünk oda pontot, felkiáltójelet vagy kérdőjelet.

Az előre látható kényszerpályák országa vagyunk

Szinte napra pontosan egy éve, tavaly november másodikán, megírtam már azt, ami most történik. A címe: Orbán és Magyar ígéretei nem finanszírozhatók. Szóval nem nagyon erőltetem meg magamat, hanem tekintsük át közösen az akkori dolgozatomat és nézzük meg, hol tartunk a jövendöléseimmel ma.

Vállon kell veregetnem magamat, mert egy gyors összehasonlítással kezdtem egy évvel ezelőtt, aminek a Tisza jelenlegi tettei szinte teljesen meg is felelnek. „Ha egy mondatra le akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor Orbán Viktor pénzt adna, támogatások, kedvezmények és olcsó energia formájában. Ezzel azt mondja, hogy az állam fogja fenntartani az életszínvonalat. Magyar Péter annyiban reálisabb, hogy szerkezeti változtatásokat szeretne a gazdaságban, amik javítják a gazdaságunk pazarló voltát és a bennmaradó, visszajövő pénzből szeretne jobb életszínvonalat finanszírozni. De hozzá kell tenni, hogy az ő tervei az EU-pénzek gyors beáramlásával számolnak. Ami mindkettőjüknél igaz, hogy egyikük sem beszél arról, hogy hozzányúlna bárki zsebéhez és már rövid távon is lennének vesztesek.”

Orbán és Magyar igéretei nem finanszírozhatók

Azt ma már adatolva tudjuk, amit csak sejthettünk, hogy a harmatos lepkefing szellemi színvonalán tengődő ex-gazdasági miniszter víziói tényleg álmok voltak. (Igen, a Nagy Marci, az.) A valósághoz sehol nem sikerült közel kerülniük. Az általa tervezett 3,7%-os költségvetési hiány 8,3%-ra sikeredett. Aprócska különbség így, de milliárdokban elég jelentős tétel.

Orbánék ugye adakozni szerettek, olyan feudális módon: jutalmazták a népet. Ha úgy vélték kicsit nyugtatni kell az ezerfejűt, kiállt Viktorunk az erkélyre és száját nyalogatva aranyat szórt a tömegbe. Ezt könnyen meg lehet szokni. És lehet utálni, amikor hiába nézegeted az üres erkélyt, mert senki nem áll oda a megszokott zsákkal. Sajnos Magyar Péter azt ígérte, hogy őneki is van egy ilyen zsákja, és fog ő is dobálni pénzt. Ami még szomorúbb, hogy Magyar Péter már megint nem hazudott. Kicsit szűkebbre vette a zsákot, kicsit pontosabban céloz, de valójában azt a vetítést folytatja, hogy Ő, mint az állam, pénzt ad azért, mert te szegény vagy. Az a verzió, hogy a szegénységet nem ingyen pénzzel, hanem munkahelyek teremtésével és tisztességes fizetéssel kezeljük, nem opció ma sem. A gondoskodó állam hamis illúziója itt maradt velünk, ami lent tartja a magyarokat abban a keleties-despotikus világban, ahol a dolgokat nem az egyén, hanem az istenkirály oldja meg. Ahol felnőni nem szükséges, sőt!, jobban is szeret a társadalom, ha gyerek maradsz.

Hát ezt vázolja nekünk a nők SZJA-mentességének megtartása, a dízeleseknek adott pénz, a családi kedvezmények elszámolt rendszerének megtartása. És a szabad piacot újból és még jobban megsarcoló különadók.

Persze hozzátehetjük, hogy tisztességes módon növelték az alacsony nyugdíjakat, elkezdték rendezni a társadalom alapfeladatait fenntartók bérét,

(persze ezt is úgy, hogy senkinek nem tetszik, ígértek 25%-ot, aztán most lett, mennyi is? 17%?, aki most kapott 17%-ot az morog, hogy ez nem 25, de arra nem gondol, hogy üres a kassza és hogy a piacon élők talán soha a büdös életben nem láttak még 10-12% feletti béremelést, soha! A megígért 25% meg érkezhet lépcsőkben a következő években, és itt persze a Tisza kente el a dolgokat elég balfasz kommunikációval, mindegy.)

ami tök jó dolog. Azok, akik eddig nem tudtak költeni és nagyon-nagyon szorult helyzetben voltak, most kicsit fellélegezhetnének. De amit most kapnak, azt a kiskereskedelmi cégek – akik mondhatják nyugodtan, "hogy sújtja őket ez a gyönyörű kurva élet" – meg fogják emelni például az élelmiszerek árában, és akkor ez a 17%, huss!, már el is röppent. Bár talán némi inflációt még generálhatunk vele.

Jó, én is unom magamat.

A Tisza azt csinálta, hogy jó fej akart lenni mindenkivel. Arra bazíroz, hogy kicsit se fájjon, és talált egy olyan nézőpontot, ahonnét ha a világ nem változik semmit az elkövetkező 12-14 hónapban – csak úgy, ahogy ők elképzelik, és az mindig pozitív –, akkor pont, fillérre pontosan ki lehet hozni a számaikat. Mire ez a költségvetés életbe lép, már egészen más lesz a helyzet. Szóval bukó az egész, már most látszik.

Még ha – és ezt a pontot meg kell adni nekik – tényleg jószándékú is, olyan terv ez, amit jó rég nem láttunk már itt a Kárpátok övezte kis hazában. Tudnám szeretni, ha hinnék benne.

De őszintén: mi a fenét számít ez az egész? Amikor az egész kormányzás megint nem szól másról, mint a folyamatos megfelelni akarásról, a lájkokról és erről a fullasztó Facebook-kirakatról.

Lecsuktak megint pár fideszest, Matolcsy Gyurit is bevitték – épp ideje volt! Szeretném a Tiborcz, Orbán, Rogán nevűek körözési fotóit is nézegetni.

Közben Orbán Anita elképesztően gerinctelen show-t tolt le Rubioval, és még örülhetek, hogy nem vagyok budapesti kerületi polgármester, akit épp hátbakompromitált a snájdig főpolgi. Választási törvény meg a láthatáron sincsen. Pedig ceterum censeo, ugye.

Micsoda ország ez! Hogy is van az a kifejezés... következmények nélküli, igen, ez lesz az.