Mesék életről, halálról és újjászületésről
Tematikusan válogatott népmese gyűjtemény. Boldizsár Ildikó merítése rámutat sok mindenre, de olvasmányossá nem teszi a népmeséket. Sajnos.
Az én életemből kimaradt a népmese. A szüleim sem voltak érte odáig, jót nem hallottam róla, így eleve gyanakodva néztem a műfajt. Miután magam kezdtem el olvasnivalót keresni már idős is voltam talán hozzá, de bárhányszor belefutottam egy mesébe igazából untatott. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem kedvelném a mesés, elrugaszkodott fantáziát igénylő történeteket. Épp ezért hónapokba telt míg a kezembe vettem a bejegyzésben tárgyalt könyvet. Szerintem születésnapomra kaptam, de már nem emlékszem pontosan, mindenesetre idén került a tulajdonomba, az biztos. Mikor már végképp nem volt mit olvasnom, a könyvtárba meg kb. egy éve készülök beiratkozni, elővettem ezt a csinos kis könyvet.
Lesz, ami lesz
Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009
Úgy voltam vele, hogy most megadom azt az esélyt a folknak, amit eddig megvontam tőle: végig fogom olvasni a kötetet. Már akkor gyanús kezdett lenni, hogy a tudatalattim máshogy gondolja, mikor elkezdtem újra heti sajtót vásárolni és az asztalról inkább az újságot vettem fel, mint a meséket. Azért birkóztam a könyvvel vagy másfél hónapot, a 315 oldalból a 240.-nél van a könyvjelző. Itt fejeztem be.
Nem tudom szégyellni, hogy a gyengén előadott történeteket unalmasnak találom, ezért hagytam abba az olvasásukat. Biztos van, akit elbájol, hogy milyen eredeti, egyszerű, vagy mit tudom én, nekem egyszerűen kevés volt. Úgy tűnik a szüleimnek igazuk volt a népmesékkel kapcsolatosan.
Mégse bántam meg, hogy belenéztem a könyvbe, mert Boldizsár Ildikó szerkesztő munkája mindenképpen figyelemreméltó. Nagyon szépen vannak felfűzve a mesék, érdekesen válogatott. Egy – kapitális – hibát találtam: csak a tartalomjegyzék tünteti fel, hogy milyen nép meséjét olvasom. Állandóan lapoznom kellett, hogy tudjam merre járok a világban. Jó lett volna, ha a cím alatt jelzik a forrást. Sok bosszúságtól kímélték volna meg az olvasót.
Meg kell említeni azt is, hogy nagyon szép kiállítású a könyv, a borító grafika, a tipográfia tökéletes. Ismered azt az ézést, amikor szépen szedett könyvet veszel a kezedbe és egyszerűen jó ránézni? Na ez ilyen.
[su_service title=”Iratkozz fel értesítőre!” icon=”icon: envelope-square” icon_color=”#544741″]Az alábbi űrlap kitöltésével feliratkozhatsz az azonnali bejegyzés értesítőre, vagy a heti hírlevélre!
[wysija_form id=”1″]
[/su_service]
3 csillag
Pedig nem mondanám, hogy nem tetszett. Voltak mesék, amik kifejezetten érdekesnek bizonyultak. Mégis, az hogy ez egy tematikus válogatás sokat rontott a műélvezeten. Úgy tűnik a különböző népek közti távolság, pedig olykor sok ezer kilométerről beszélünk, semmi. Ugyanazok a visszatérő motívumok, fordulatok. Mi emberek egy nagy család vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Lehet másnak ez újdonság, én mindig így gondoltam, maximum lett egy újabb érvem, ha vitázok a témáról.
Fogalmam nincs, lehet ha más neveltetésem van, akkor nem untam volna el a Mesék életről, halálról és újjászületésről kötetét. Az az érzésem, hogy a népmeséket kis kortól kell adagolni, hogy megszokd őket, az egyszerűségüket. Nekem ez kimaradt, de nem hiányzik.