Év: 2025
-
Leltár ’25: III. Tombol a selejt
Mi marad egy országból, ha már nem érti a saját verseit? Ha nem érdekli, ki írta a múltját? És ha csak azok maradnak, akik nem kérnek belőle – önmaga még egyáltalán?
-
Leltár ’25: II. A gondoskodó állam kudarca
Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.
-
Leltár ’25: I. A kisebbik rossz függősége
Milyen állapotban van a magyar társadalom 2025 nyarán? Milyen mintázatok ismétlődnek újra és újra a politikában, és miért tűnik úgy, mintha mindig a kisebbik rossz lenne az egyetlen opció? Ebben a blogposzt-sorozatban megpróbálok végignézni mindent: társadalmi mozgásokat, értelmiségi viselkedésmintákat, politikai kényszereket és történelmi reflexeket.
-
És ez jó
A múlt év végén elfogott egy ragadós mélabú. Úgy éreztem, hogy itt Pannónia földjén már megbaszta a fekete fene az egészet. A Tisza persze reménytkelt: Orbánéknak egyszer vége lehet, de azt az országot ők sem kívánják – vagy nem hangoztatják, amit én szeretek. Szeretnék.
-
Rien
Az én liberalizmusom sokkal szikárabb volt annál mindig, mint hogy a bármilyen irányú kilengéseket támogassam. Nem szeretem a tolakodó, a ripacs üzeneteket, sőt ezektől kifejezetten és zsigerileg ódzkodom. Az én liberalizmusomba nem fért sosem bele a túltolt feminizmus, ahol pozitívan diszkriminálunk, mert az én liberalizmusom csak egyenlőséget ismert, ami olyan mint Bulgakov minősége: nincs belőle…
-
Rekviem Ferencért
Balatonon voltunk, nyár vége volt talán amikor Gyurcsány Ferenc átvette Medgyessy Pétertől a miniszterelnöki széket. Mindenesetre ott ültünk a TV előtt és néztem ezt a túlmozgásos faszit, aki láthatóan ugyanolyan populista volt, mint Orbán, a nagy ellenfél. Nem sok jót néztem ki akkor belőle.
-
365 nappal később
Jövőre, ha lesznek még választások a demokráciának csúfolt Magyarországon (alaptörvényileg nem köztársaság, ugye), akkor az nagy valószínűséggel éppen egy év múlva, április 5.-én lesz megtartva. Egy év jó nagy idő, érdekes lesz végigélni, de lehet, hogy fájdalmas is.
-
Lépj előre!
Az múlt kedden megint elhangzott, hogy nincs hova hátrálnunk. Ennél a mai tüntetés szerintem még többet jelent: előre lehet lépni.
-
Nem vagyok poloska!
Nagyon kényelmes dolog, ha az embernek évtizedek óta van egy folyamatosan témában maradó blogja. Csupán előveszem azt a bejegyzést, ami valahol a múltban arról szólt, hogy ez amit most csinálnak egyszer még fájni fog. És amikor eljön a pillanat, hogy fáj csak előkeresed, leporolod és közben elmorzsolsz egy könnycseppet. Egyre többször. „Legyen béke, szabadság és…
-
Besúgók és Provokátorok helyett Talpanyalók és Kitartottak
Nagy megelégedéssel figyelem, ahogy a teljes alternatív kulturális szcéna hörög Müller Péter Sziámi Kossuth-díján. Két év késéssel értették meg, hogy Sziámi eladta magát a rendszernek, arra lennék kíváncsi, hány év késés kell még ahhoz, hogy a valós helyén kezeljék végre azt az embert. Hogy belássa mindenki, amit én igen régóta mondogatok: hogy egy teljesen zavaros…