Nem most, évekkel ezelőtt
Meghalt Alekszej Navalnij adta a friss hírnek a címet a 444. Ezt megírhatták volna 3 éve is.
Nem is volt sokkal idősebb nálam, 47 év, mindjárt én is ott vagyok. Szegény ember.
Különösebben nem érdekelt, dehát hírolvasóként tisztában voltam vele, hogy ki ő. Idealistának tűnt, az ő országa – bármilyen nehéz is innen elképzelni – ezerszer rosszabb, mint a mienk, mégis pont ugyanazt szerette volna, mint nálunk is az értelmesebbje. Itt sincs sok esély rá, de ott meg sose nem is volt.
Tudom, hogy halottról vagy jót vagy semmit, de én már akkor is hülyeségnek gondoltam, hogy hazamegy amikor 3-4 éve ezt megtette. Mindenki tudta, hogy miután nem sikerült sunyiban legyilkolni csak még rosszabb jön. A nekrológban azt írják, hogy:
Januári, utolsó videóüzenetében arról beszélt, hogy három évvel ezelőtt azért mert haza Németországból, mert sem a hazáját, sem a hitét nem akarta feladni. Ki akart állni az elvei mellett, és hajlandó volt ezért áldozatokat hozni. Szerinte ez szükséges, áldozat nélkül nincs valódi meggyőződés.
Hát most tényleg, megérte? Azt amit elért, pont ugyanígy elérte volna külföldről is, de még élhetne. Mármint a semmit. Ez a meghalni a hazáért dolog egy annyira avítt baromság, hogy mindig megijeszt, ha találkozom vele. De ha ő ettől volt boldog, akkor biztos megérte.