Pro&Kontra: Nőnap
Kora reggel angol órám volt és így március 8.-án mi más lehetett volna az aktuális téma, amire ráhúzta a tanár a nyelvtant, mint a Nőnap. Négy nő volt jelen és én mikor elhangzott az első kérdés, hogy ki mit gondol a nőnapról, kell-e vagy nem kell. Amíg próbáltam megfogalmazni magamban, hogy miként kéne elmondanom a véleményemet rájöttem, hogy az sem árt, ha átgondolom mit is mondok majd, mert túl régóta – talán sosem – gondolkoztam el erről a napról.
Gyerekként a Nőnap társadalmilag fontos ünnep volt, de szűk családon belül egyáltalán nem. Soha nem hozott Apu virágot haza szerintem (mondjuk máskor sem), ha felmerült, akkor is inkább elutasítólag. Ez kommunista ünnep, nem tartjuk. Március 8.-án Zoltán nap van, abból jutott kettő is a családba, annak van értelme. Így aztán én hasonlóan más iskolai eseményekhez (november 7., május 1.) ezt valami hülyeségnek, a nagyobb rossz részének tartottam. Ez ütött vissza mikor bekerültem a feleségem családjába, ahol a Nőnapnak becsülete van, aki meg férfiként ilyenkor nem virágoz meg hasonlók annak nincs becsülete. Így aztán sodródtam tovább az árral és a 42. március nyolcadikámon ott ültem azzal terhelve az angol igeidők megválogatásán pörgő agyamat, hogy még azt se tudom én hogy viszonyulok ehhez az egészhez.
Jó, hát ebből látszik, hogy valójában sehogy.
Most már eltelt pár óra, de csak nem bír kikeveredni a dolog a fejemből, mert ebben a jelenlegi kultúrharcos világban ez pont egy tök érdekes téma: felemeli-e a Nőnap a nőket vagy inkább lenyomja?
Első és legbelsőbb érzésem szerint, ha én nő lennék rohadtul kikelnék az éves egyszeri virágosztogatáson. Lekenyerezésnek tűnik ez a javából: dátum van hát jár a szép virág, a puszi aztán most megbecsüld magad, mert látod asszony én megtettem a megtehetőt. Miközben az eredeti nőmozgalmak azért emelték fel a szavukat, hogy egyenlő bánásmódot harcoljanak ki az év minden napján, a világ minden pontján az összes bőrszínű nőnek. Kemény, harcos követeléseikre itt van a válasz: virág és bonbon.
Én feministának tartom magamat, soha nem gondoltam előbbrevalónak magam a nőknél csak mert más kromoszómáim vannak. Szerintem a női egyenjogúsági követelésekhez mérten az ajándékozós nőnap kifejezetten lealacsonyító, az alap problémákat elkeni és, ahogy az egyik csoporttárs is mondta az angol csoportban: ez a virágboltosok napja és nem a nőké. Annak van értelme, hogy egy ilyen napon felemeljük közösen a szavunkat nők és férfiak, hogy a nők évezredes elnyomását meg kell szűntetni, de nagyon jó lenne ezt nem eltenni aztán 364 napra, hanem valóban megcselekedni, ami ehhez kell.
Oktatni. Egyenlő bért adni. Nem tárgyiasítani. Nem felemelni a nőket, mert már az ige is degradáló, hanem egymás mellé állni.
Másrészről meg mondhatjuk, hogy ez a nap pont olyan, mint a Valentin-nap, lehetőséged van rá, hogy kedves legyél, megajándékozd a szeretteidet és kimutasd az elismerésedet és háládat.
Hát ezt mondtam el kb., sokkal rövidebben és kevésbé jól. Az én egalitárius lelkemnek a nőnap nem tetszik.