

A nyár vége kíméletlenül felfedte a Tisza kétarcúságát. Egyrészt az abszolút filmszínháznak hívott sudribunkóság túlpörgetését, másrészt a kétségtelen kormányzóképességet és azokat a remek politikai reflexeket, amikkel az energiakrízist kezelték. Sajnos az ország középtávú kilátásairól még mindig nincs fogalmunk – csak remélni tudjuk, hogy nekik azért legalább van.

Oké, én jeleztem már korábban, hogy úgy készülök: maradok ellenzékben. Az elmúlt időszakban túlnyomórészt olyan dolgok történtek, amik egész jó irányba mentek. Sajnos így az új kormány ötvenedik napja környékén kiderült, hogy nincs kolbászból a kerítés. Ez sejthető volt jó előre.

Ugyan az április közepi választás után kitört eufória csillapodott mostanra, de május közepéig még bőven kitartott. Közben Magyar Péter miniszterelnökként gyakorlatilag semmit nem változott a kampányhoz képest: kekeckedő, pökhendi és eredményes.

Eltelt itt pár hét, ami egészen víziószerűen hihetetlen, hiszen papíron még a NER van, de közben, mint egy leprás a haldoklása közben, darabokra rohad szét az előző rendszer. Három nap múlva pedig hivatalosan is vége van.

Rubovszky Rita oktatási miniszterként belebegtetése sokkal előbb hozta felszínre azt a problémahalmazt, amit előre lehetett látni, – és hozzám hasonló kasszandrisztikus személyek jeleztek is előre – a Tisza sikere egy nagyon heterogén szavazói bázison alapul: olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedett legyen. De próbáljuk meglátni ebben az esetben a jót. Bár nem tudjuk, hogy…

Hát úgy tűnik, hogy ráfordultunk a választási célegyenesre. Elkezdtek előjönni az árnyékból vagy sötétből azok az emberek, akik elmondják, – nagyon dícséretre méltóan – hogy miként is működik a Fidesz. Lop, csal, hazudik. A múlt héten már megírtam, hogy ez most nagy meglepetés mindazoknak, akik nem voltak hajlandóak figyelni az elmúlt 16 évben. Helló, ebben…

Divatos a buborékhasonlat a közéletben. Mindenki buborékokban él, a hatalmon levőknek pedig érdeke ezeket a buborékokat építeni, fenntartani. Egyébként nem rossz hasonlat, mindenki fújt szappanbuborékot gyerekként, nő, összetapad, néha kipukkad, szétválik, egyesül. Érzékeny, finom konstrukció, arra halad, amerre a szél fújja.

A héten nagy port kavart fel, hogy mennyivel előzi a Tisza a Fideszt, ami kicsit felülírta a korábbi témát, hogy kinek lenne szabad egyáltalán elindulni a választásokon.

Nyolcvanegy nap van hátra a választásokig. Ez lesz az első olyan alkalom a rendszerváltás óta, amikor a parlamentbe jutásra esélyes formációk mindegyike – legalábbis retorikájában – a jobboldalon áll.

Kell-e így a Sziget? Kell-e így a Tisza?