
Cilike a céges blogban

Egy rendhagyó grazi munkaútról készült útinapló. A nagyját út közben írtam a telefonomról, főleg unalmamban. A keretes tartalmakat már itthonról szúrtam közbe.
A héten újra weboldalt kell készítenem, mondhatni visszatértem a szakmámhoz. Nem kellett nyomdával egyeztetni, kifutókkal, margókkal, biegeléssel meg ilyen baromságokkal foglalkozni. Nem kellett unalmas modelleket fotózni és újabb céges blogokat írni, hogy tartalmat generáljak. Ültem a gépnél, és az volt a kihívás, hogy minél kevesebb sornyi kóddal érjem el a tökéletes végeredményt. És amikor 8…
Te hogy kezeled a munkahelyeden a rasszista beszólásokat? Nekem ez új helyzet és tanácstalan vagyok.
Az elmúlt pár hétben egyre többször kellett elővennem az angol tudásomat, mind élőben mind írásban. Bár kezdetben elég döcögősen ment, de ma azt vettem észre, hogy az új üzletkötőnkkel teljesen flottul levelezek egész nap. Hadd legyek kicsit büszke magamra, leporoltam a nyelvtudásomat. (Most azon töprengek, hogy német órára kéne járni.)

A munkám egyik legvidámabb része, mikor a céggel kiállításokra megyünk. A kedvencem mind közül a Temofeszt, őszinte, nem céges beszámoló következik.
Kevés gyilkosabb kombinációt ismerek, mint kevés éjszakai alvás utáni papírból Excel adattábla barkácsolást. Az előbb azt vettem észre, hogy ülök, meredten nézem a monitort és nyitott szemmel álmodok.
Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a kitalált munkához megvan az elkészítéséhez szükséges eszköztár. Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a Photoshop nem hivatkozik a kevés memóriára két kattintásokként. Felébredtem és bilibe lógott a kezem.
Növesszünk még lábakat – friss Linkedin publikációm