

Terry Pratchett a szerepjátékos, fantasyn felnőtt generációm Wodehouse-a. Nem vagyok meglepve, hogy A mágia színe értékelései között a Molyon rengeteg közepes vagy olyan található, ami azt írta, hogy nem tetszett igazán neki a könyv.
Élni is nehéz, meghalni se könnyű. Ovénak legalábbis nem sikerül az öngyilkosság, mert bár akkurátusan eltervez mindent, valaki mindig betoppan az életébe és öntudatlanul megakadályozza benne. Hol utánfutóval kéne tolatni, hol a kórházba kell vinni valakit, és Ove bár morogva és tüskésen, de mindig elhalasztja az öngyilkosságát. Ráér holnap is, hiszen ha valamit csinál, akkor…

Azt el kell mondanom, hogy a középszerű lektűr egy elevenbe vágóan pontos kritika. Ez a könyv nem több és nem kevesebb.
A világ legbefolyásosabb emberei nem politikusokról, háttérhatalomként működő milliárdosokról szól, hanem a korai számítógépjáték fejlesztés nagyágyúiról. Programozókról, játék fejlesztőkről, történet írókról, filmesekről és cégekről.

A Hátrametszés egy összecsapott könyv, nagyon hiányzik belőle egy jó szerkesztő, de az is lehet, hogy inkább nem Jordán Tamásnak kellett volna megírnia.

Furcsa kötet a Törésteszt, váltakozó hosszúságú írások követik egymást benne, ami csak tetézi az egész könyvből áradó zaklatottságot.

Hogy jó könyv-e A harcos, a Setét torony sorozat első kötete az kérdés. Nem életem könyve, mégis felfaltam. Hiányokat hagyott bennem mégse tudom lehúzni.

Hasfelmetsző Jack megunhatatlan története a Shadowrun angol világában, talán így lehetne a legtömörebben összefoglalni a Véres utcák történetét.

Ne várj nagy drámát, kicsattanó humort vagy túl mély mondanivalót, a kertbérlő egy megtörtént eseményeket egyszerűen, élvezetesen feldolgozó film.

Nehéz dolog toplistákat készíteni könyvekről, hiszen olyan sokfélét olvasok, hogy nehéz objektíven összehasonlítani őket. Így aztán úgy döntöttem, hogy teljesen szubjektív szempontok alapján rostálok. Íme az 5 kedvenc könyvem 2016-ból.