
Már jó ideje van egy webes számlálóm, ami augusztus 8.-ig mutatja a hátralevő napok számát. Aznap kerül birtokunkba az új lakás ugyanis. Egy ilyen számláló jó dolog, presszionálja az embert, hogy intézkedjen, szervezze az átvételt követő felújítási hercehurcát.
Itthon vagyok érzésben fürdök. Ez úgy történt, hogy ma estére van összetrombitálva az új lakásunk első bejárása. Jön Laci alaprajzot mérni meg a Zsófi által talált kivitelező csapat. A munka után végigsétáltam a megszokott úton és a körtér környékén fájón belémmart a honvágy és a boldogság egyszerre: itthon vagyok. Érdeklődéssel néztem körbe, új hamburgeres, felújítások,…
Tegnap éjjel feltettük két helyre a lakás hirdetését, és ma reggel elözönlöttek a telefonok. Valódi vásárlónak egy tűnik, de ingatlanosból akkora forgalmam van, hogy már töltőre kellett tennem a mobilt.
Bár a múlt esti nosztalgiázós-melankolikus hangulatom enyhült, azért reggel ért még pár benyomás, amire nem számítottam.
Fáradt vagyok. Zsófi szüleinél, a dolgozószobában üldögélek, combomon a tablettel. Elköltöztünk a Lágymányosi utcából és ez most szomorúvá tesz.