

Eszméletlen sokat változott az egész. Kezdve azzal, hogy az első évadban a zombik voltak a probléma. A veszély. Ezeket a szegény, rohadó, bélcsócsáló ex-embereket aztán évadról évadra nerfelték le a vérbe. Egy jelenlegi epizódban a zombi lassú, agyhalott. Az első évadban a zombik futottak. Felmásztak mindenfélére. Be akartak menni az ajtón egy kilincset használva. Taktikáztak,…

#myboy #mygirl #ourfie #love via Instagram http://ift.tt/1Dh1Cfz
Nem mondom, hogy egyszerű eset a fiam, egyre okosabb és egyre több az akarata. Vannak elképzelései, szórakozásai, amik óhatatlanul súrlódásokat okoznak a környezetében élőkkel. Például ő szeretne mindent megenni, amit mi is. Eldobálni fémtárgyakat, teli tenyérrel ütni az ablaküveget, nagy csattanással szekrényeknek tolni a dömpert vagy rágni és nyalni az utcai cipőket. Ezek mind olyan…
Dávid a wc szűkítővel játszik, amit 20. alkalommal ismét elveszek tőle. Nyávog. Erre Cili: – Látod, látod Dávid! Ilyenek ezek az asszonyok.
Érdekes látni a Moly adatlapon, hogy mennyi fiatal felnőtt veszi kezébe ezt a könyvet, egyben szomorú is, hogy első alkalommal teszik. Persze, ha azt nézzük, hogy jobb később, mint soha, akkor egy szavam se lehet. Dehát nem véletlen írok most én is erről a romantikus tini-regényről, az elmúlt években végignéztük Zsófival a Revenge nevű amerikai…
Az unokatesóm blogjait mindig olvasom, pedig borzasztóan nem tudok egyetérteni a benne foglaltakkal. Talán úgy vagyok vele, mint Bandi a tévével, mikor együtt laktunk gyakran azért nézte, hogy bosszankodhasson. Sárival az LPJ időkben együtt blogoltunk, aztán ott is akkora különbségek voltak, hogy gyakorlatilag kirúgtam. Azóta időről időre elindít egy-egy blogmotoros felületet, amit hosszabb-rövidebb ideig vezet. Mindig…

Hát újra itt vagyok, eltelt megint egy év és a már tradicionális szülinapi blogomat írom. Az elmúlt években általában arról jelentettem, hogy boldog vagyok és szerencsés. Ez idén sem változott, az életem alapjai rendben vannak, Zsófi és a két gyerkőc egy biztost hátországot adnak.
– Dájid!!! – hangzik mérgesen. Hátrafordulok, Dávid a földön ülve keservesen sír, Cili előtte áll egy plüss nyúllal a kezében. – Mi történt? – kérdezem. Cili néz rám némán, Dávid sír. – Mi történt? – kérdezem meg még kétszer. Cili csak néz rám, majd megszólal: – Hát, az töjtént, hogy a nyúl fejbevágta a Dájidot.…

Vannak esetek, amikor egy blogot újra kell írni. Holnap* lesz két éves a fiam és elővettem ezt az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, hogy elolvassam milyen is volt, amikor megszületett. Elégedetlen vagyok a tavalyi irományommal, nem sikerült átadnom benne annak a délutánnak minden izgalmát. Szóval most újra kezdem, de igyekszem teljes sorokat átmenteni, amik jól sikerültek…