

Hiába volt egy csomó idegesítő hiba a Ray Donovan második évadában mégis a múlt év egyik legjobb sorozata volt. Az új epizódokban Ray helyzete egyik pillanatról a másikra rendül meg. Külön meglepetés volt, hogy bár az előző évadot teljesen kerek egésznek éreztem az ottani főkonfliktust sikerült ügyesen tovább gondolni. Ahogy azt pár hete írtam itt…

Az olvasás csodája újra lecsapott. A János vitéz daljáték/operett keletkezés története egyben karrierek meséje is, Bókay előadásában emellett még egy kis erkölcsi példamese is belefért. Leginkább kedves, néha szomorkás regény, nagyon jó stílussal megírva: letehetetlen.

Pécsi Ferenc új cikke a LinkedIn Pulse-on. A kedvenc bekezdésem: Túl gyorsan jutottunk ezekhez az eszközökhöz, nem volt időnk beilleszteni őket már létező kultúránkba. (Sokakkal meg az a baj, hogy nincs semmiféle kultúrájuk, amibe bármit is beilleszthetnének.) Az effajta tanulás lassan megy. Emailt 20 éve használunk, de rengetegen ma sem tudják, mi a „tárgy” mező,…
Lehet, hogy nem túl mélyenszántó minden soruk, hogy a szórakoztatás és a finom gúny előbbre való nekik, mint a mély mondanivaló, de pont ez a könnyedség teszi őket örökzölddé.