
Az elmúlt pár hétben egyre többször kellett elővennem az angol tudásomat, mind élőben mind írásban. Bár kezdetben elég döcögősen ment, de ma azt vettem észre, hogy az új üzletkötőnkkel teljesen flottul levelezek egész nap. Hadd legyek kicsit büszke magamra, leporoltam a nyelvtudásomat. (Most azon töprengek, hogy német órára kéne járni.)
Evolution Of The Desk No Description Ritkán látni ilyen ötletes reklámot. Szinte fel sem tűnik, hogy az.
Cili orrát tisztogatom. Cili: – Nagy cicakaki jan benne? Én: – Igen, elég nagy. Cili: (mutogat az orrára) Ott jan. Ott mászik benne. Én: – Ez nem mászik Cilike, mert nem élőlény, hanem csak egy ilyen ragacsos izé… Cili: – (tovább mutogat) Itt jan, itt jagadozik!
[su_service title=”Irány a !!444!!!” icon=”icon: hand-o-up” icon_color=”#544741″]Minden idők legfinomabb itala vagy gusztustalan szar az új, zöld Coca-Cola?[/su_service] Ezt tesztnek hívni azért még a 444-től is kissé erős.

A munkám egyik legvidámabb része, mikor a céggel kiállításokra megyünk. A kedvencem mind közül a Temofeszt, őszinte, nem céges beszámoló következik.
Kevés gyilkosabb kombinációt ismerek, mint kevés éjszakai alvás utáni papírból Excel adattábla barkácsolást. Az előbb azt vettem észre, hogy ülök, meredten nézem a monitort és nyitott szemmel álmodok.
Cili uborkát eszik, majd megkínál, és a számba ad egy darabot: „- Én adom, mejt te jeeszed magad!” 🙂
Ez a diéta jó hatással van az akaraterőmre, az előbb például elutasítottam egy szelet pizzát, amivel a kollégám kínált meg. Én. Egy szelet pizzát.
– Ki fijkálta össze a falat, Apuci? – Nem tudom, biztos rossz gyerekek. – válaszoltam meglepve – Szomjú dolog ez. – mondta filozofikusan a lányom, majd a cumit újra a helyére cuppantotta.
A NER elkerülhetetlen bukása (via tldr) Nagyon érdekes cikk, nem mondom, hogy rövid lenne, de megéri átolvasni. Apámnak kifejezetten ajánlom.