
A Steamen alig több, mint ezer forintért lehet megkapni az Age of Empires II. HD verzióját. Az eredetivel megboldogult ifjúságomban nagyon szerettem játszani. Megreszkíroztam ezt az összeget, hogy újra éljem fiatalságom szép pillanatait. (Immáron HD minőségben, persze.)

Mindenkinek megvan a maga Madleine sütije, gyanítom, hogy több is. Én tegnap éjszaka találtam meg a sajátjaim közül az egyiket. Hazafelé sétáltam a belvárosból, már bőven éjfél után és a Kálvinon betértem a törökhöz egy gyrosra. Leültem a hátsó teremben, két rendőr és egy lassacskán közszeméremsértő módon tapizó-csókolózó pár mellé. Ahogy az első falat után…
Miközben a reggelit pakoltam ki belém villant a felismerés, hogy pár évvel ezelőtt azt gondoltam mostanra már nem lesz gond a lányommal kaja fronton. Úgy tűnik tévedtem, ebben is. A kisasszony ugyanis rohadtul válogatós, ezt némi finnyássággal tetézve. Van egy szűk ételválaszték, amit hajlandó megenni, azt reméltem, hogy évek folyamán ez majd varázsütésre átalakul. Hát…
Kolléga: A Főnök kéri, hogy nézzük meg egy domaint, amit meg akar venni. Én: (nyitom a domain.hu-t, keresek, aztán röhögésben török ki) Kolléga: Mi van? Én: A mi cégünké. Hat éve. Küldök screenshotot.
Már napok óta bele-beleütközöm a Móriczon az előválasztási sátorba. Az előválasztást tök jó dolognak tartom, teljes mellszélességgel támogatom, csak a jelöltek közül nem tudom vállalni egyiket sem.
Budafoki kisbolt, szombat este. Állok a kasszánál, a szemem megakad a kebab ízesítésű mogyorón. – De furán hangzik. – nyúlok érte – Hát nem túl jó. – így az eladó – Köszönöm ennyi lesz
Hiába élünk együtt tizenéve a feleségemmel még mindig vannak dolgok, amikkel egymás agyára tudunk menni egy pillanat alatt. (Meglepő, mi?) Ilyen például, hogy kiakad attól, hogyha valaki csöpögtet, morzsáz meg ilyesmik. Ez persze valahol érthető. Másrészről meg állati idegesítő, hogy az ember igyekszik vigyázzállásba zuhanyozni (a gyerekeket persze ilyen dolgok nem izgatják), meg sasszemmel figyelni,…
Állati nyomasztó volt arra ébredni, hogy megtalálták a lassan két hete kútba esett spanyol kisfiú holttestét. Ez is egy olyan sztori volt, amit folyamatosan követtem, szinte minden nap. Persze pár nap után már nem volt sok értelme reménykedni, de az ember valahogy hinni akar. Az ilyen eseteknél mindig A rádió aranykora jut eszembe.
A Buffer a mai nappal megszüntette a Google+ kapcsolódását, így aztán ennek a blognak is megszűnik az automatikus Google+ publikációja. Én nagyon sajnálom, mert szerettem a Google+ koncepcióját, szerintem méltatlanul elhanyagolt platform. Volt. Mert hát pár hónapon belül végleg megszűnik, kár érte. Vicces, hogy ezért sírok, miközben az elmúlt időszakban folyamatosan törlöm magam a közösségi média felületekről…
Nehéz megfejteni, hogy minek annyi tárcsa a mosogatógépekre, mikor úgyis csak ugyanazt a programot használjuk mindig. #azéletnagykérdései