

A Pilvax közből érkeztünk Anyuval a Hősök terére, majd egy órával a tüntetés bejelentett kezdése előtt. Már akkor nagyon hideg volt és a szemerkélő esőben jól átfagytunk, így elsétáltunk pár utcával arrébb és egy étteremben várakoztunk, forró tea és gesztenye püré mellett. Még így is korán mentünk ki, szerettem volna ha jó helyünk van. Éppen…
Cili szokás szerint alig evett ma, viszont folyton almát rágcsál. Megint kér. Én: – Megint? Ez az utolsó. Két nap alatt megetted az összeset! Cili: – Sajnálom, de nem tudok ellenállni a finom dolgoknak… #cilimondta
Cili eszi a Nyuszi csemegét (puffasztott kukoricapehely cukros bevonattal), nem nagyon ìzlik neki. (Bocs Fazekas Andrea!) Fintorogva rágja. – Az óvodában is volt ilyen, de az ilyen kesejves volt… #cilimondta

A fenti képet biztosan ezren elkészítették már, de mégsem tudtam megállni, hogy nekem is legyen ilyen. Míg sétáltam ma este hazafelé arra jöttem rá, hogy én ezt a részét szeretem Budapestnek a leginkább. A Kálvintól a Körtérig, közte a gyönyörű-zöld híddal. Itt vagyok otthon. Szeretek felsétálni erre a hídra, elnézni mindkét irányba, végig a Dunán.…
Az elmúlt időszakban sokszor kerültek a kezembe régi írásaim és rájöttem, hogy iszonyú modoros és idegesítő szokásom (volt), hogy unos-untalan hármaspontot pakoltam mindenhova. A másik, ritkább, de így is rengeteget használt írásjel a pontosvessző, szintén feleslegesnek tűnik már. Elnézést így visszamenőleg is.
Ha nincs Scrobble->Spreedsheet, nincs semmi.
Azt írta a Sógornőm ma Londonból, hogy Magyarország a végtelen tagadás országa. Tagadjuk a hibáinkat, mi magyarok. Ezen azóta gondolkozom, hogy elolvastam, aztán újra és újra. És szerintem rohadtul nincs igaza. Én úgy látom, hogy a magyarok inkább végtelenül türelmes, de gyorsan és drasztikusan cselekvő nép. Hosszú és lassú folyamat míg valamit megtanulunk, magunkénak érezzük. Kicsit…
Cili „anyásat és apásat” játszik, Dávid közreműködésével. Cili beszél Dávidhoz, aki ühümözik. Cili sziszegve, affektálva: – Nekem szöjnyű éjszakám volt. És neked? #cilimondta
Ebéd közben Cilivel arról beszélünk, mi az a nulla. (A hány falatot evett már meg és még mennyit kell folyományaként.)Közben rizsszemek a földre esnek, Cili alábukik az asztalnak, hogy felszedegesse őket. Apja: – Na, és most hány rizs van a padló 3? 4? Cili: – Hájom, mejt egy a szandájomban van. (Nyögés, majd magának)… na…