
Azt írta a Sógornőm ma Londonból, hogy Magyarország a végtelen tagadás országa. Tagadjuk a hibáinkat, mi magyarok. Ezen azóta gondolkozom, hogy elolvastam, aztán újra és újra. És szerintem rohadtul nincs igaza. Én úgy látom, hogy a magyarok inkább végtelenül türelmes, de gyorsan és drasztikusan cselekvő nép. Hosszú és lassú folyamat míg valamit megtanulunk, magunkénak érezzük. Kicsit…
Cili „anyásat és apásat” játszik, Dávid közreműködésével. Cili beszél Dávidhoz, aki ühümözik. Cili sziszegve, affektálva: – Nekem szöjnyű éjszakám volt. És neked? #cilimondta
Ebéd közben Cilivel arról beszélünk, mi az a nulla. (A hány falatot evett már meg és még mennyit kell folyományaként.)Közben rizsszemek a földre esnek, Cili alábukik az asztalnak, hogy felszedegesse őket. Apja: – Na, és most hány rizs van a padló 3? 4? Cili: – Hájom, mejt egy a szandájomban van. (Nyögés, majd magának)… na…