Legalább tíz éve, ha nem régebben, olvastam először végig a Barlangi medve népét. Akkoriban még nem volt – legalábbis a magyar fordításban – kiemelve, hogy ez egy regényfolyam lesz. Két kötet jelent meg, a folytatás a Lovak völgye címet viselte. Mivel a második kötet után évekig semmi hír nem jött arról, hogy érkezik a harmadik is belenyugodtam, hogy ez ennyi volt. Nem volt nehéz dolog, a Barlangi medve népe érdekes, izgalmas könyv, de igazi bestseller stílus, én könnyű nyári olvasmánynak nevezném, a folytatás ennél már csak kevesebbet tudott felmutatni.
Dióhéjban a sztori ennyi: egy Homo Sapiens kislány egy földrengésben elveszti a családját és az élet és halál közt lebegő gyereket egy csapat neander-völgyi menti meg. Befogadják és felnevelik. Ayla, a kislány, kitűnik a törzs tagjai közül, ügyesen alkalmazkodik hozzájuk, de igazán összecsiszolódniuk nem sikerül.
[su_box title=”(x) A reklám helye – ha szeretsz kattintasz egyet! :)” box_color=”#ede5e5″ title_color=”#2c2828″ radius=”0″] [/su_box] A Barlangi medve népe pont a neander-völgyiek miatt lett jó könyv. Auel láthatóan igyekezett bemutatni mindazt, amit az ősemberekről ma (illetve a könyv születésekor) tudtunk. Én például most, hogy újra olvastam a regényeket azon kaptam magam, hogy az Internetet bújom, hogy mi lehet igaz a könyvből és mi nem. Egy valamit nem találtam sehol, persze ezen azért nem lepődtem meg, a törzsi emlékezetet, ami az egyetlen tökéletesen irreális elem a történetben.
Wikipedia: Neandervölgyi ember
A Barlangi medve népe női könyv, nekem nincs bajom az ilyenekkel, de Ayla nem csak rendszertanilag lóg ki az általa csak törzsnek hívott neander-völgyiek közül, ő modern, feminista nő. Megáll a lábán, okos, bátor, független. Az őt béklyózó férfi-központú neander-völgyi társadalom és Ayla harca adja az első könyv sava-borsát. A folytatásokból pont ez a feszültség kezd el egyre jobban hiányozni.