
Fáradt vagyok. Zsófi szüleinél, a dolgozószobában üldögélek, combomon a tablettel. Elköltöztünk a Lágymányosi utcából és ez most szomorúvá tesz.

Amikor én jutottam oda, hogy csokrokat kellett vennem, illetve az első elmaradt virágköltemény után volt némi sértődés, nem értettem a dolgot. Fiatal és bohó, mondhatni idealista fejjel azt gondoltam, hogy egy igazi öntudatos, a feminista mozgalommal egyetértő nő nem is akar virágot, mert az pont, hogy visszalöki Őt a dísztárgy állapotba. Aztán rájöttem arra is,…

Emlékszem, gyerekkoromban Apunak volt egy doboza, amiben a régi festő és rajzoló dolgait tartotta. Ez számomra tiltott terület volt. Gyönyörű ceruzák, csőtollak, festékek és ecsetek. Aztán nagyobb lettem, én is rajzolgatni kezdtem és Apa enyhén ceremoniálisan átadta. Emlékszem a várakozásra és az utána következő csalódottságra. A csőtollak beszáradva, a festékek tönkrementek, az ecsetek is használhatatlanul…
Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor már jó egy éve szeretnék egy táblagépet. Nagyon ritkán jutottam ilyen eszköz közelébe és alapvetően nem éreztem a hiányát sokáig, de egy ideje két dolog miatt is vágytam rá: Hiányzott az eszköztáramból a tablet képernyő. Mikor honlapot készítettem mindenféle emulátorokkal pótoltam, amik nem voltak 100% hatékonyak. A célhardver-célszoftver koncepció…
Az Inbox by Gmail házon belülről támadja be a Google nagy sikerű levelezőprogramját, sajnos még nagyon kezdetleges formában: bukásra van ítélve.

A Dukan-diéta, mint olvashattad működik. Mankót ad, új életvitelt és ha hajlandó vagy alkalmazkodni jól-rosszul, akkor sikered lesz.
Az előbb pittyegett a chat, Zsófi írta, hogy képzeld meghalt az Andrassew Iván. Megnéztem a rövidhírt az indexen, de igazából csak akkor kezdett el mindenféle kavarogni bennem, mikor már folytattam a munkámat. Aki blogolt a 2000-es évek elején, de legalább olvasta ezt az akkor meglepő és új műfajt, biztos találkozott az Andrassew Iván bemutatja naplóval.…
Túl ritkán jutunk el színházba, ez minden alkalommal fájón mar belém, mikor mégis leülök a helyemre és nézem a függönyt, várom hogy kezdődjön végre az előadás. Kedden a Vígbe mentünk, Zsófi szülei adták át nekünk a bérletüket, a Mester és Margaritára. Nagyon vártam, az egyik kedvenc könyvem, de ez a feldolgozás borzasztóra sikerült.
Blogot írni sokféle indíttatásból lehet. Én általában előre vázlatolom a bejegyzéseket, formázgatom őket, többször módosítom. Néha azonban hirtelen felindulásból születik meg egy-egy, mint most is.

Én nem is értem, hogy apadtak el az aktuális sorozatok – már, amiket nézünk – de az elmúlt hetekben valahogy mind elmentek karácsonyi szünetre. Haven, Walking Dead, Downton Abbey, Revenge, Homeland: sehol semmi. Az űrt kitöltendő Zsófi talált két sorozatot, amiket én jól letorrenteztem és piszok gyorsan ledaráltuk őket, az egyik volt a Ray Donovan.…