

Hogy mi akar lenni a hazátlan ember, azt nem tudom megfejteni. Úgy tűnik nekem, hogy Vonnegut egyik legnagyobb baja az volt íróként, hogy sosem volt más témája, mint önmaga.

Emlékszem, gyerekkoromban Apunak volt egy doboza, amiben a régi festő és rajzoló dolgait tartotta. Ez számomra tiltott terület volt. Gyönyörű ceruzák, csőtollak, festékek és ecsetek. Aztán nagyobb lettem, én is rajzolgatni kezdtem és Apa enyhén ceremoniálisan átadta. Emlékszem a várakozásra és az utána következő csalódottságra. A csőtollak beszáradva, a festékek tönkrementek, az ecsetek is használhatatlanul…
Az elmúlt hetekben egy olyan Wordpress sablon csomagon dolgozgatok, amik a jelenleg futó megrendeléseim kivitelezésében segítenek.
Azt hiszem a feleségemnek lassan én leszek a legjobb barátnője, délután – miközben éppen a tableten játszottunk autóversenyt a lányommal – egyszer csak felragyogott és felpattant: – De jó, most tudod mit csinálunk?! Leszedjük a mitesszert az orrunkról. Azzal valami fura tapaszt borított az orromra, majd 15 perc múltával elégedetten nyúzta le az orromról. Ideje…
Valaki kicserélhetett, azon kapom magamat, hogy egyre többször nyomok like gombot Juhász Péter bejegyzéseire. Valami hiba van az univerzumban.

Január elején találtam rá a Plague.io alkalmazásra, ami a második használatra már lecserélte a Twitter gombot a telefonomon, és azóta is ottragadt. Most nem kezdeném el pontosan leírni, hogy mi is a Plague, de egy mondatba összefoglalni valahogy így lehetne: Egy olyan közösségi eszköz, ami a földrajzi helyzeted alapján teríti a tartalmadat a hozzád legközelebb…
Sikerült megint összefutnom egy olyan sorozattal, amit, ha megnyúznak se tudom, hogy miért néztem végig, de ha már végignéztem miért fogom folytatni? Keresem a válaszokat. Egyébként már hetekkel ezelőtt befejeztük az első évadot, csak nem volt időm egy vázlaton kívül többet írni róla. A vázlat négy odavetett sorból állt, úgy döntöttem, hogy ezeket címsorokká nemesítem…
Reggelente Cili a nyakamban ül és a bölcsibe menet az Alsóhegy utca teljes hosszában a vonatokat figyeljük. Már messziről hallani őket és helyből elkezd ficánkolni, hogy „pijos” vagy kék vonat jön-e? Ma reggel nagy csendben haladtunk, két és fél hete nem jártunk arra, a betegségek miatt hosszú volt a kihagyás. Valami fura volt, aztán Cili…
Miért nem jók a tévés énekes tehetségkutatók.
Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor már jó egy éve szeretnék egy táblagépet. Nagyon ritkán jutottam ilyen eszköz közelébe és alapvetően nem éreztem a hiányát sokáig, de egy ideje két dolog miatt is vágytam rá: Hiányzott az eszköztáramból a tablet képernyő. Mikor honlapot készítettem mindenféle emulátorokkal pótoltam, amik nem voltak 100% hatékonyak. A célhardver-célszoftver koncepció…