
Hülye egy helyzet, hogy egy Facebookot védő blogbejegyzést készülök írni. Pont én, aki már nagyon-nagyon régóta igyekeztem a blogjaimon felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire veszélyes gyakorlat, ahogy a vállalkozások, kiadók a Facebookra építenek üzleti modelt. Pár éve igyekeztem bemutatni a blogomon a Sans Facebook projektemet, ami arról szólt, hogy mennyire egyszerű elszakadni a Facebooktól…
Ha egy vadidegen ember lefotózza a gyerekedet, mert cuki és aztán azt saját vagy a szervezete előbbre jutásának segítésére használja fel anélkül, hogy megkérdez róla, azt minek hívjuk? De van tovább is, ha megpróbálsz beszédbe elegyedni az ipsével, hogy ez neked nem tetszik és hagyja abba és ő ignorál, na az micsoda? Az a pofátlanság.

Nem egy dolog van, amin nagyon fel tudom bosszantani magamat, de az egyik visszatérő téma a kötelező olvasmányok, ezen belül pedig a Kőszívű ember fiainak ekézése. A non plus ultra, amikor azzal kezdik fúrni a könyvet, hogy el se olvasták.
Tömött 112-es busz, hőség. Két kisgyerek az anyukájával és annak barátnőjével felszáll. Helyet adunk a gyerekeknek, az anyuka és a barátnő vígan trécselnek. A két gyerek egy ideig figyeli az elsuhanó házakat, aztán a kislány fertelmes visító hangon ordítani kezd: gyorsabban busz, gyorsabban! A két nő rá se bagózik, rövid szünet után kitartóan újra rákezd,…

Ma olyan napom van, hogy megszopatott a rendszer. Két rendszer, egyrészről a bankom másrészről a mobil szolgáltatóm. Harmadrészt meg én vagyok a hibás, persze.
Most komolyan ott tartunk, hogy nem az a hülye, aki tükörgumival indítana el egy kiránduló buszt tele gyerekekkel, hanem aki – talán – keveset fizet neki?

Nem akarok a morgós IT szaki szerepébe tetszelegni, nálam sokkal avatottabb tollú szerzők már uralják ezt a piaci szegmenst, de néha én is kiakadok. Na jó, igazából nem akadok ki, de elég csúnyákat tudok gondolni a vonal másik végén beszélőről.

8-as busz, reggeli csúcs. – Olyan lelkiállapotban vagyok, Tesó, ha valaki hozzámszól: leütöm. A másik kicsit halkabban, szenvedőre fogott hangon. – Én is lelkis vagyok ma.
Kaptam ma egy kérdőívet, az Éva magazin készít valami Apa magazin kiadványt. A véleményemet kérték, apai minőségben. Első kérdések: Név Nem A kollégáim szerint nem kéne ezen meglepődni, felkészültek a magazinnál csak azt cseszték el, hogy a férfi és nő mellett egyéb nincs.
Már sokszor káromkodtam csendesen a DVD távirányítóval a kezemben, de lejött az a pillanat, amikor a dühömet átvezetem ide a nyilvánosság elé. A világ egyik legundorítóbb lehúzásáról szeretnék morogni pár szót. Az, hogy az ingyenességet reklámokkal fizetjük meg igazából nem zavar. Ugyan így már nem ingyenes az adott dolog, de egy jó kompromisszum. Viszont vannak…