
Itthon betegeskedünk a gyerekekkel. Cili nézi a kezemet, szánakozik. – Szegény Anya, mennyi piros pöttyöd van! – Hát igen. Jól elkaptam én is. – Így most nem nagyon csodálnak meg téged a fiúk! 😀 😀 #cilimondta
Cilivel a hazugságról beszélgetünk. Cili rögtön hoz egy példát is felháborodva, amiből úgy érzem, érti is, meg nem is. 😀 „- …Igen! És tegnap a Dávid eltépte a vijágot és TANUSÍTOTTA, hogy én voltam!” „A Flója azt mesélte nekem, hogy belenézett a wc-be és beleesett. De ez csak vicc volt!!! Jót kacagtunk!” Imádom a szókincsét.…
„Nekem néha olyan az életem, hogy… …nagyon nagyon sokat pisilek. Nem tudom abbahagyni.” #cilimondta
– Anya, ma hétfő van? – Nem, ma csütörtök van. – Ma lesz tojna? – Nem, az holnap lesz. – Holnap? – Igen, holnap, pénteken. …. – Apaaa! Ma holnap van?! * – Anya vettél a Dávidnak is új fogkefét? – Nem vettem, mert neki még jó a régi. – De ha meglátja az én…
– Képzeld Anyu, megszületett az Iván kistestvéje. – Igen? És hogy hívják? – Emma – Azt nem hiszem, mert úgy tudom, kisfiú. – Akkoj Peti. #cilimondta
Úton az orvosi rendelő felé: – És nem kérdezte az Éva néni, hogy miért jössz el ilyen korán az oviból? – De, kéjdezte. – És mit válaszoltál? – Hát hogy mejt megyünk és eladjuk a pisimet. 😀 Ha ebből meg lehetne élni… #cilimondta
Cili focizik. – Góóól!!! Én góltam! #cilimondta
– Nézd Anya, ezt a kavicsot gyűjtöttem. Ez vajázskavics. – És mit varázsol? – Hát megállítja az Ivánt az udvajon, hogy ne tudjon elkapni. …de ma nem kellett használnom, mejt ma olyan gyojs voltam, mint a villám. #cilimondta
Én: – Cili ma ebéd után megyek érted az oviba! Cili: – Jó!!! Én: – De ez ma kivételes nap, nem lesz mindig így. Cili: -Nem, nem. Csak egyszer, meg egyszer, meg egyszer. Én: – Inkább egyszer-egyszer. Cili: – Igen! Minden nap, egyszer! #cilimondta
Cili macerálja Dávidot, fel akarja emelni, Dávid menekül. – Hagyjad már Cili! – szólok rá. Cili elengedi, majd mikor az öccse elindul, meglöki. Leszidom. Elvonul és a szoba padlóján fekve bömböl. Nem törődünk vele. Hallom, hogy közben csendben békét köt Dáviddal, simogatják egymást. Aztán Cili tovább bömböl, egyre jobban. – Most miért sírsz még mindig?…