

#bnw #snow #budapest #sledding via Instagram http://ift.tt/1TA59ZY
Már több, mint 20 órája 2016 van, ami azt jelenti, hogy a 2015-ös újévi fogadalmak bukók.

A költözködés hete úgy alakult, hogy a délelőttök nagy részét Dáviddal kettesben töltjük a lakásban. Ilyenkor én bútort rakok össze, takarítok, ő meg segít nekem. Buzgón kalapál a saját kis csavarhúzójával, vagy dörgöli velem a radiátort.

Két nap van mögöttünk a költözködésből és a helyzet eddig nagyon jó. Tegnap délelött a gyerkőcökkel és rengeteg tisztítószerrel raktuk tele az autót, a lakásnál találkoztunk anyuékkal. Megköszöntötték Cilit a névnapja alkalmából, még Dávid is kapott ajándékot. Az asztalos is ott volt, akkor épp hat napja csúszott a konyha befejezésével, méregetett ezt-azt, megbeszélt még pár…

A nővérével ellentétben Dávid nagyon is jó evő. Amikor csak módja van rá már nyújtogatja is a kis kezeit és vidáman mantrázza, hogy: kam-kam, ami az ő nyelvén a kérem-et jelenti. (Egy ideig arra is használta, ha ő adott valamit, de erről leszokott.) Ha azt látja, hogy eszünk, akkor boldogan rohan és kicsit nyüszítve…

A kép még szombati, a nagy családi Cili szülinapi partin készült.

Mostanában Cili rákattant valami bugyuta mesére, Sam a tűzoltó kalandjaiban mélyed el rendszeresen. Ezen a fotó montázson éppen vacsora közben bámulja a tabletet.

Az ősszel Várgesztesre kirándultunk és a lányom a hegyről lefelé jövet már kezdte elunni a gyaloglást. Leült a langyosodó aszfaltra és megmakacsolta magát.
Esténként altatom Dávidot és Cili, már hálóruhában, jön puszit adni. Ma is így volt, ahogy elmenőben kecemergett le a kanapéról azt kérdi: – Holnap megyünk a dolgozóba? – Igen. – válaszolom kicsit meglepve a vidám hangtól – Akkor lesz a nagy sírás. – közli és helyére cuppantja a cumit – Szija!