

Bár már évek óta nem aktív a World of Warcraft fiókom, de azért sokszor jut eszembe a játék. Jó két éve, mikor a cégnél a termékeink nevét fordítottuk németre, angolra az utóbbi nyelv rám maradt. Az egyik szórható modellfüvünket egy azerothi térségről (Forest glade) neveztem el. Fogalmam nincs az elmúlt években bárki rájött-e a huncutságra…

Ma olyan problémám merült fel, hogy a számlámon nem volt elég pénz egy időzített tranzakcióhoz. Jött a hibaüzenet sms-ben, e-mailben. A pénz egyébként megvolt, csak a tárcámban. A legközelebbi Raiffeisen fiók jó negyed óra séta, vagy 4 buszmegálló. Ha hozzáveszem a várakozást is, ez bizony jó egy óra. Munkaidőben ez elég macerás. Azon töprengtem, hogy…
– Beviszem a kisautót is fürdeni, jó Apa? – Ne vidd be, mert fémből van és megeszi a rozsda. Kirikolt a kezemből: – Képzejd, Anyu, nem viszem a kádba a kisautót, mert üvegből van és megharapja a víz! (Nem szó szerinti átirat, mert eltelt az esemény óta pár óra, de 90%-ig pontos.)

Az elmúlt hónapokban lezajlott tüntetéseken a legtöbbször az hangzott el, hogy aktívan kéne mindenkinek politizálnia. Ezek a szavak általában egy-két vagy még több ezer ember előtt hangzottak el. Az a pár ezer ember egyébként éppen aktívan politizált, azt is elmondom, hogy miért: időben szóltak nekik, hogy hol lehet véleményt nyilvánítani. Na, csak azért írom ezt…
Úgy alakult, hogy ma nem dolgozom. Zsófival hazafelé tartva néztük, hogy milyen szép, érdekes színű az ég. Persze megnéztük a két papírból készített eszközzel, sőt egy pillanatra mindketten felnéztünk a Napra is, de ez a szín, a se nem alkonyat, se nem déli verőfény az igazi csoda. Ilyet se látunk mégegyszer.
Azt írja TGM, hogy Az egyetlen színvonalas és lelkiismeretes ellenzéki képviselő: Schiffer András. Jáááj, jááááj, jáháháháj!

A Satöbbi olyan zenekar, ami deklaráltan nem veszi komolyan magát. És pont ez bennük a nagyon jó, szinte egyedülállóak azzal, hogy maradéktalanul vidám a zenéjük és a szövegeik. Lehet, hogy lököttek, de egyszerűen szórakoztatni akarnak és ezt maradéktalanul teljesítik.
Éppen fáradtan, de elégedetten üldögélek a kanapén, fülemben üvölt a 0 óra 2 perc, pedig már jó fél órával később van, kész vagyok egy újabb munkával.

Van egy blog projektem, amit a szokásosnál is hosszabb ideig készítettem elő, közel két éve kezdtem. Két blogsorozat indul egymás után, az én kedvenc 50 magyar dalom és az 50 kedvenc külföldi.
Tudom, hogy csodabogárnak számítok a gyaloglás mániámmal, de szerintem egy megálló miatt villamosra ülni színtiszta lustaság. Főleg egy ilyen rövid szakaszra, huszonévesen. Hová fajul ez a világ?