
Fürdőszobából hallom a következő párbeszédet: Apja: -Miért nem fogadsz szót? Cili: – De most kedves vagyok! Apja: – Lehet, hogy kedves vagy, de nem fogadsz szót. Cili hallhatóan durcásan rácsap a kád szélére. Apja: – Te ne ingerkedj itt nekem!! Cili: (mérgesen) – Én csak magamat próbálom védeni! Nehéz néha nevetés nélkül gyereket nevelni. 🙂
A mindennapi munkám során elég sokszor futok bele olyan kódrészletekbe, amiket az évek folyamán feleslegesnek ítéltünk, és eltávolítani nem akartuk, így csak kikapcsoltuk a kollégával. Ezt magunk közt kikommentelésnek nevezzük, ami nem igazán szakmai, de teljes mértékben fedi a valóságot.
A költözés során egy rakás dologtól megszabadultam, olyanoktól is amiket főleg érzelmi okok miatt őrizgettem. Nem titkolom, de a nosztalgikus természetem néha elég hülye döntésekre sarkal. Megszemélyesítek tárgyakat és így erős kötődést alakítok ki velük. Az egyik, amiről nagyon nehéz volt lemondanom a hifim. Ezt még áprilisban adtam át a lomisnak, aki kipakolt minden szemetet…
Cili egy IKEA-s botos játék lovon (nem tudom, mi a neve) „nyargal” a szobában. Cili: – Nézzétek milyen gyojsan száguldok a lóval!! Én: – Csak meg ne vaduljon az a ló! Cili: (kacajt hallat) – Heh! Nem fog, mejt ez plüssből van! Apja: – Na gyere, adok annak a lónak egy kis kockacukrot. Cili: –…
A mai munkámban az volt a szép, hogy amire elszúrtam több, mint egy órát azt reggel, frisebb fejjel szimplán elsőre megoldom. Kicsit nehéz volt kimatekozni, hogy az egymást követő negyedik elemek mindig valamilyenek legyenek. De aztán új nézőpontot kerestem, egy enyhén túlértékelt alkotásban ilyenkor a főszereplőnek azt ajánlották álljon fel az asztalra, majd összeadás helyett…
Már jó ideje van egy webes számlálóm, ami augusztus 8.-ig mutatja a hátralevő napok számát. Aznap kerül birtokunkba az új lakás ugyanis. Egy ilyen számláló jó dolog, presszionálja az embert, hogy intézkedjen, szervezze az átvételt követő felújítási hercehurcát.
Cipelem Cilit. – Mami, én kicsibb vagyok nálad, igaz? – Igen, kisebb vagy. – De legalább nehéz vagyok. #cilimondta
Azt írja az Index, hogy újra lesz vasfüggöny, csak most nem a nyugaton, hanem délen zárjuk le a határt. Tudnék mondani sok mindent, de egyszerűen nincs miért. Most kéne elővenni a kordonbontó eszközöket és nem céltalan plakáttépegetéssel tölteni az időt, hanem kerítésbontással. Szerintem.

Kevés károsabb, undorítóbb förmedvény van ebben az országban, mint a KDNP. Egy ilyen szép tételmondathoz persze történet is jár. Miután szép meleg vasárnapra virradtunk, úgy határoztunk, hogy a két kölköt elvisszük a diószegi játszótérre, mert ott van tér arra, hogy a nagyobbik az új biciklitudományát tökéletesíthesse. Előnye még a rengeteg árnyas fa is. Mire odaértünk…
Sosem voltam igazán nagy véleménnyel a Magyar Postáról, mindez nem előre kivetített ellenszenv miatt van így, hanem a mindennapok keserves tapasztalatain alapul. A tegnapi és mai napon aztán újra sikerült úgy felbosszantaniuk, hogy úgy döntöttem végül megírom ebben a blogban is. Mondjuk úgy, hogy hiszek az építő jellegű kritikában. Igen, naiv vagyok. Pár napja, mikor…