Pár napja, ahogy a buszmegálló felé igyekeztem a forró délutánban megláttam egy határozottan kék óriásplakátot, nagy fehér betűkkel. És jó volt. Olyat mondott, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Megálltam, és elégedetten áttanulmányoztam, úgy éreztem, hogy jó helyre ment a pénzem. Ha Magyarország miniszterelnöke vagy be kell tartanod a törvényeinket.
Kétszázkilencven nap, kilenc hónap és tizenhét nap. Ennyi ideje tart a diétám és azt kell, hogy mondjam: rákanyarodtam a célegyenesre. Jó ideje nem álltam a mérlegre, mert a nyár erős lazulást hozott, gyümölcsök, fagyizás. Sok-sok bűnözés. Reggelente ezért mindig rossz érzéssel sétáltam, el is határoztam, hogy majd aznaptól rendes leszek. Ennek eredményeképpen extrán megsanyargattam magam […]
Ha elmondom, hogy van egy családi nyaralónk a Balatonon az mindig jól hangzik. Kellemes nyáresték, forró délutáni strandolások, őszi kirándulások, téli korcsolyázás képzik meg a hallgatóság előtt. Előttem meg ha meghallom, hogy Bélatelep szóba kerül leginkább az idegeskedés, sértődés és veszekedés jut eszembe.
Fürdőszobából hallom a következő párbeszédet: Apja: -Miért nem fogadsz szót? Cili: – De most kedves vagyok! Apja: – Lehet, hogy kedves vagy, de nem fogadsz szót. Cili hallhatóan durcásan rácsap a kád szélére. Apja: – Te ne ingerkedj itt nekem!! Cili: (mérgesen) – Én csak magamat próbálom védeni! Nehéz néha nevetés nélkül gyereket nevelni. 🙂
A mindennapi munkám során elég sokszor futok bele olyan kódrészletekbe, amiket az évek folyamán feleslegesnek ítéltünk, és eltávolítani nem akartuk, így csak kikapcsoltuk a kollégával. Ezt magunk közt kikommentelésnek nevezzük, ami nem igazán szakmai, de teljes mértékben fedi a valóságot.
A költözés során egy rakás dologtól megszabadultam, olyanoktól is amiket főleg érzelmi okok miatt őrizgettem. Nem titkolom, de a nosztalgikus természetem néha elég hülye döntésekre sarkal. Megszemélyesítek tárgyakat és így erős kötődést alakítok ki velük. Az egyik, amiről nagyon nehéz volt lemondanom a hifim. Ezt még áprilisban adtam át a lomisnak, aki kipakolt minden szemetet […]
Cili egy IKEA-s botos játék lovon (nem tudom, mi a neve) „nyargal” a szobában. Cili: – Nézzétek milyen gyojsan száguldok a lóval!! Én: – Csak meg ne vaduljon az a ló! Cili: (kacajt hallat) – Heh! Nem fog, mejt ez plüssből van! Apja: – Na gyere, adok annak a lónak egy kis kockacukrot. Cili: – […]