Politika

Anyai ágról elég furcsán alakult az életem nagyszülők vonatkozásában. A nagypapám 3 éves koromban halt meg, pont abban az évben, hogy megismertem a nagymamámat. Hát igen, hosszú sora van ennek, Ő kivándorolt még ’56-ban és legközelebb ’83-ban jött csak Magyarországra. Persze három éves koromból még nincs róla emlékem, csak pár fotó. Ha jól emlékszem, akkor […]
Nincs borítókép

Az elmúlt estéken ültem a fotelben, ölemben az altatandó gyermek és azon morfondíroztam, hogy nincs az az Isten, amiért én a kertvárosba költöznék. Még hogy csend, nyugalom! Hol? Három percenként riasztják fel egymást a kutyák a kertekben és vadabb lármát (és idegesítőbbet) csapnak mint egy csapat részeg egyetemista két kocsma közt.
Nincs borítókép

Zsófi szüleinél az egyik szobában áll(t) egy régi számítógép. Talán 486-os vagy 386-os lehetett. Jogtiszta Windows 3.1 futott rajta, ha jól emlékszem. Mikor utoljára láttam bekapcsolva tökéletesen működött. Eredeti billentyűzet, egér, mátrix nyomtató és egy tökéletes, bár kicsi kijelzős monitor. Egy ipari műemlék. Tegnap volt a lomtalanítás, a hétvégén kérdezték tőlem Zsófi szülei, hogy kell-e […]
Nincs borítókép

Minden tiszteletem a sajtó lelkes munkatársaié, de életemben nem egy alkalommal fordult már elő velem, hogy amikor valami hírértékű esemény közvetlen közelében voltam akkor megdöbbenve figyeltem, hogy micsoda légből kapott, ám általában baromi jól hangzó, meséket toldanak a sztorikhoz. Ilyenkor mindig azon töprengek, hogy ha ez az üzemszerű működés, akkor jobban járnánk tán, ha a vélemény cikkek olvasására szorítkoznánk. Esetükben is inkább/főleg az irodalmi faktoruk miatt.
Őri Zoltán - Apuci

Az utolsó most tavaszi. Időről időre telefonáltam neki, de nem igen tudtunk mit mondani egymásnak. Az elején még mindig elmeséltem mi van velünk, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon figyel, sokszor félbe is szakított, hogy Apád már mesélte. Szóval szép lassan leszoktam arról, hogy a rutin kérdéseimen kívül mást is mondjak neki. No, ezen az utolsó telefon beszélgetésünkön legnagyobb meglepetésemre ő kérdezett tőlem. Ilyen nem történt azóta sem, hogy a dédunokái születtek. Az érdekelte, hogy miért adtuk el a lakást, mik a terveink. Úgy meglepődtem a szokatlan érdeklődésen, hogy gyorsan el is meséltem neki mindent. No, jól van. - mondta, ahogy szokta - Akkor szerbusz, Andriskám.